Holnaplányok - Rekviem egy szoftboiért

Sajnálom, hogy ilyen sokáig nem válaszoltam
tudod, nem egyszerűek mostanában a dolgok
és én egyébként is szóltam előre hogy

én egy szomorú, szomorú srác vagyok
évek óta nem is álmodok
semmiről, nemhogy szerelemről
már rég lemondtam az életemről

jobb, ha tudod, úgy tervezem,
hogy legkésőbb három év múlva öngyilkos leszek
hacsak nem történik valami, amitől el tudom viselni
ezeket a kafkai hétköznapokat
azt hittem, te egy ilyen dolog leszel, de ezek szerint nem, nem, nem,
te sem, sem, sem, értesz meg igazán
egyébként ha esetleg, esetleg érdekel, ma sem tudtam még kikelni az ágyból

és harmadnapja egyetlen pizzát eszek
még az evés se megy,
de attól még veled
el tudom képzelni, hogy jó legyen
csak magyarázkodnom ne kelljen

de gondolom te sem akarod
egy ilyen fojtogató, merev, bürokratikus rendszer szerint keretezni a dolgokat
a személyes autonómiámból én nem tudok engedni
nem az én felelősségem, hogy te mindig a rendelkezésemre állsz
meg a spontaneitásnak is megvan a maga pikantériája
nekem úgy tűnt, ez így mindkettőnknek ideális
de persze, menj csak, nem érdekel
lógjál csak az idióta haverjaiddal
azt se értették, hogy mi bajom Hegellel
bazdmeg még a sátántangót se látták
nekem az a lejövős filmem
ha téged kielégít ez a szellemi színvonal, amit képviselnek,
az téged minősít

és engem bántasz azzal, hogy sírsz,
hogy választ vársz, amikor magadról írsz
én egy érzékeny, szomorú srác vagyok
csak ennyit kérek, hogy ne bántsatok

komolyan azt vártad, hogy majd cölibátusban élek miattad?
neked is könnyebb lenne, ha elengednéd ezeket a proli berögződéseidet
én megmondtam, hogy csak téged szeretlek,
te vagy az egyetlen kapcsolatom a világgal,
nem értem, mit nem értesz ezen,
értsd már meg, hogy én más vagyok, mint a többi ember
te ostoba kurva