Gergi x Puskas - SAKKTÁBLA

Az emberek szerint nagy számban,
Nem állom meg a helyem szakmában,
Hogy értenének itt a vakságban,
Nem tudom ezt átadni hat számban.
Azt mondják a kabát nagy rám ja,
Csak dalokat írok a naptárba,
Elesek mindig én egy alak vagyok, én se nyomom, ha ez a saktábla.

Elmondom őszintén,
Nem tudom, hogy mivel jobb ő, mint én.
Meghúzom magam távolságot tartok, maradok a világunk földszintjén
Felszínre törnek az emlékek
Hátba szúrtak, akiket megvédtem
Én bele állok a dolgokba, hiába soha nem keresek mentséget

Miért nem marad már a támaszpont
Mond miért a rossz utat választom
Ha az emberek nem fogadnak el akkor mond miért vegyem le az álarcom
Negatív energiát árasztok
A tankkönyvem meg majd egy párarcom
De én veled nem akartam párharcot
Amikor ezt írom, akkor már alszol

Tombol már, és tudom, hogy rombolnál,
De kérlek, gondold át, kérlek, gondold át.
Arra tombol már.
És tudom, hogy rombolnál.
De kérlek, gondold át, kérlek, gondold át.

Tudod, csak ezt viszem túlzásba
A zene foglyaként lesz túsz dráma
Ha egyedül maradsz a mély vízben
Túl hamar elfáradsz az úszásba
Érzem meg a gitár húrjába
Didergek még ebben az új nyárban
Lehet, hogy nem lesz már elől a táskám,
mikor felérek a hegy csúcsáról

Bízz a célomért, a szemem leragad,
de te csak pár ember marad,
hogy bízzak bennetek, nem tudom, bazdmeg,
Mert ott van a fegyver a ruházat alatt.
Nekünk nem egy lapot osztanak le,
Csak a tudásomtól nem fosztanak meg.
Az életemben már bezártam az ajtót,
De valamiért már csak rossz maradt.
Én azzal írok meg egy hónapban,
Nem sikerrel éhezek, jóllaktam.
Nem vagyok szent, de ha érzem, hogy fázom, mert süllyedve csinálok hóangyalt.
Ha majd unalmas lesz,vagy ég verem, és kimondom újra, hogy ég veled,
Az életem nyer majd egy új értelmet
Át érzed a sorokban az érzelmet

Tombol már, és tudom, hogy rombolnál,
De kérlek, gondold át, kérlek, gondold át.
Arra tombol már.
És tudom, hogy rombolnál.
De kérlek, gondold át, kérlek, gondold át.