A Csajod - Hogy hívjalak téged?

Van ki nappal korán kel, és este korán lefekszik a tyúkokkal,
De ez biztos nem vagyok, betévedt lelkeknek adok vigaszt a gyújtómmal.
Lángot adok körbe, sokat nézek én tükörbe, ilyen a szakmám.
Színem van csak eszem nincs, arcomba hull a tincs, üres a kasszám.

Szól a csengő, de vajon ki jön,
Mert általában csak elköszönni
járnak ide még az árnyak.
Talán ma éjjel ébren találnak.

Minden reggel legyen más, bennem nincs megalkuvás, ez is a félelmem,
Hogy egyszer minden úgy marad, ha nem kell kitaláld magad, s maradsz egy félember.
Újra terven agyalok, amit majd megcsinálhatok a közeljövőben.
De nem cipelem keresztem, a célt a szélnek eresztem, had vesszen, a ködben.

Szól a csengő, de vajon ki jön,
Mert általában csak elköszönni
Jártál ide, mégis várlak,
A polcon van még hely a ruhádnak.

Főzni sosem ment, de a mikró megment az éhenhalástól.
Nem kell villa, nincs kanál úgyis kések, függök az alvástól.
S te az ajtó előtt állsz, bárcsak elvinne a gyász.
Hajnali órán menj tovább és csak este nézzél át.

Kérlek..

Telenk a napok, mással aludtál, nem zavar tényleg.
Ó, van, hogy az emberek part cserélnek.
Ezentúl hogy hívjalak téged?