Veniam - Az utókornak

Hé, te ott! Most figyelj!
Hozzád szól a szívem!
Mit keresel te itt
benn, hol szavam lapít
lenn a feledésben,
már vagy „ezer” éve!?
Ez őskori lelet,
most a tiéd lehet!

Tán eltévedtél volna?!
Tudom, sok a gondja
annak, akit játszol,
beléje buksz párszor,
oly nehéz az élet,
megértelek téged!
Keresztedet viszed,
Még ha nem is hiszed!

Az utókorban élsz,
miközben attól félsz,
hogy idegen maradsz,
a sötétben ragadsz,
hol a fény vesz körül,
lelked mégsem örül,
csak zokogsz legbelül.
Hé, te ott! Egyedül!

Hé, te ott! Most figyelj!
Hé, te ott! Most figyelj!

Hé, te ott! Most figyelj!
Hozzád szól a szívem!
Mit keresel te itt
benn, hol szavam lapít
lenn a feledésben,
már vagy „ezer” éve!?
Ez őskori lelet,
most a tiéd lehet!

– Ugyan már, mit papol,
beszél, dumál, csahol
nekem ez az ember?! –
Így gondolsz eszeddel,
távol a jövőben,
ahol is merőben
másnak tartod magad,
mint valójában vagy!

Az utókorban élsz,
miközben attól félsz,
hogy idegen maradsz,
a sötétben ragadsz,
hol a fény vesz körül,
lelked mégsem örül,
csak zokogsz legbelül.
Hé, te ott! Egyedül!

Hé, te ott! Most figyelj!
Hé, te ott! Most figyelj!

Hé, te ott! Most figyelj!
Hozzád szól a szívem!
Mit keresel te itt
benn, hol szavam lapít
lenn a feledésben,
már vagy „ezer” éve!?
Ez őskori lelet,
most a tiéd lehet!

Tán eltévedtél volna?!
Tudom, sok a gondja
annak, akit játszol,
beléje buksz párszor,
oly nehéz az élet,
megértelek téged!
Keresztedet viszed,
Még ha nem is hiszed!

– Ugyan már, mit papol,
beszél, dumál, csahol
nekem ez az ember?! –
Így gondolsz eszeddel,
távol a jövőben,
ahol is merőben
másnak tartod magad,
mint valójában vagy!

Az utókorban élsz,
miközben attól félsz,
hogy idegen maradsz,
a sötétben ragadsz,
hol a fény vesz körül,
lelked mégsem örül,
csak zokogsz legbelül.
Hé, te ott! Egyedül!

Hé, te ott! Most figyelj!
Hé, te ott! Most figyelj!
Hé, te ott! Most figyelj!
Hé, te ott! Most figyelj!