Veniam - Őseim szólnak

Őseim szólnak a múltból,
Betűik visszavezetnek
Arra az útra, hol újból
Szavaim életre kelnek.

Érzem a vérem, hogy pezsdül,
Tábortűz melege lobban,
Távoli dob dala perdül,
Szemeim lecsukja lassan.

Látom a régiek arcát,
Bámulnak reám meredten,
Kezüket vállamra rakják,
Köszöntenek bűvkörükben.

Mágikus éneket hallok,
Alakok hozzá kísérnek,
Ismerős ütem és hangok,
Szellemet bennem idéznek.

Lelkem egy szunnyadó vulkán,
Kitörni kész az egekbe,
Szárnyalok paripám hátán,
Hazám a Föld édenkertje.

Eleim nyomában járok,
Szívemben ezer év dobban,
Végtelen szabaddá válok
Emberi jó mivoltomban.

Bölcsőm a szép anyanyelvem,
Benne az egész világ van,
Mindenre megtanít engem
Önmaga ős igazában.

Kárpátok védgyűrűjébe
Terelte Isten a népem,
Melynek a szent küldetése,
Maradjon tiszta hitében.

Halkul a delejes dallam,
Múlik a bölcsek éneke,
Szemfedőm kinyitom lassan,
Visszatérek a jelenbe.

Magyarok szóltak a múltból,
Betűik belém költöztek,
Nem csak egy álom volt újból,
Nyakamba talizmánt fűztek.

Látom a régiek arcát,
Bámulnak reám meredten,
Kezüket vállamra rakják,
Köszöntenek bűvkörükben.

Mágikus éneket hallok,
Alakok hozzá kísérnek,
Ismerős ütem és hangok,
Szellemet bennem idéznek.

Lelkem egy szunnyadó vulkán,
Kitörni kész az egekbe,
Szárnyalok paripám hátán,
Hazám a Föld édenkertje

Magyarok szóltak a múltból,
Betűik belém költöztek,
Nem csak egy álom volt újból,
Nyakamba talizmánt fűztek.