Dzsézusz - Vigasztalan

Vigasztalan
Nevess csak bátran, vigasztalan

Pusztítsd a szerelmet, szerelemmel
Az életet, élettel oltsd ki
Öld meg a halált, öld meg bennem újra

Ragadjon egymáshoz a távolság súlya
Omoljon újjá épületünk
Míg undorítóvá szépülhetünk

Csókold a szelet, ha sikít utánad
Öleld az ölés örömét máshoz
Bűnökbe fürdesd tisztuló ágyad
Temesd az élőt, holtak közé
Vessed a szívem disznók elé

Ne vedd a szádra igaz szavam
S nevess csak bátran, vigasztalan

Ne vidd az élőt, holtak közé
Vessed a szívem disznók elé
Ne vedd a szádra igaz szavam
S nevess csak bátran, vigasztalan

Hidd el én nagyon
Szinte már vakon
Követnélek
De az idő kövekké lett
Órái alatt
E súlyok emelnek falat
Közénk
És körénk gyűlnek a szavak
S bár az űrnek még szabad
betölteni
E közénk nőt teret

Temesd az élőt, holtak közé
Vessed a szívem disznók elé
Ne vedd a szádra igaz szavam
S nevess csak bátran, vigasztalan

De a szerep
Már nem szeret, csak eljátssza
Mert szabad
S keret már hasad
A kép szökik, a hangok eltompulnak
Szellő simogat, helyettem
Vigasztalan

Vigasztalan

Nevess csak bátran vígasztalan

Temesd az élőt, holtak közé
Vessed a szívem disznók elé
Ne vedd a szádra igaz szavam
S nevess csak bátran
vigasztalan

Vigasztalan

Nevess csak bátran, vigasztalan

Vigasztalan

Nevess csak bátran vigasztalan

Vigasztalan

Nevess csak bátran vigasztalan