Ákos - Égbekiáltó

Hogy ragyogott az a kert
Fénye körbeölelt
Csak ámultunk te meg én
A teremtés küszöbén
Örök szélcsend volt
Az égbolt fölénk hajolt

Szó soha nem írta le
Mert még nem éltünk nélküle
Mégis éreztük mit jelent
Hogy köztünk a béke szent
A szívünk ártatlan
Bár néha feldobban

A történetünk elején
Még egy voltunk te meg én
Épp az elrendelés szerint
Ami önmérsékletre int
Józan mámorban
Vagy csak álmodtam

De most viaszfényű az ég
Ahogy megjövendölték
A széltől feljajdulnak a fák
Ahogy felbomlik a világ
Ott a távolban
(Vagy itt a szomszédban)
Már tűz lobban

Mert hitvány ezüstökért
Elárultuk a vért
Míg az íze el nem omolt
Komoran szívtuk a bort
Aztán hajnalban
Sírtunk ázottan

Azóta hajtjuk a bajt
Amit mindig a másik akart
Míg az elhízott városok alatt
Már izzik a futóhomok
És dobognak a lovasok
Paták és harci dobok

Égbe kiált ez a bűn
Amit hörpöltünk keserűn
S most az égre kiálthatom én
Hatalmad ünnepén
Kérlek oldozz fel
Mert más már fel nem emel
Mert más már fel nem emel
Magamnak vagyok teher
Ide a te Igéd ereje kell
Ide a te Igéd ereje kell

Mélyből szól ez a hang
Mikor vészről zúg a harang
És felragyog újra a kert