Nico - Porszem (ft. SÏWÄG)

Tudom, hogy nem felejtelek el mégegyszer.
Az idő míg körbe forog egy fegyver,
Talán nem engedlek el.
Tudom, ezt én rontottam el mégegyszer,
Vagy csak magadtól löktél el érvekkel.

Tudom, egyszer minden véget ér!
Minden ajtót felégettél,
Mégis ezerszer megtenném, újrakezdeném, csak te meg én!

Mégis várom néha, hogy üzenj, felhívnálak, hogy ha fáj.
Begyújtanám újra a tüzet, de te is tudod, végleg elhagytál.
Én most már nem nem nem nem nem nem nem megyek vissza ahol már senki se vár.
Én csak maradok egyedül a végén porszem talán.

Volt, hogy egy dal kellett hogy érezzem, hogy élek!
És ezt még együtt hallgattuk anno a nappalidban délben.
Utálom ezt, hogy nincsen vasárnap, se kedd már nélküled!
Utálom ezt, hogy nincs se nyár, se tél, meg ősz már nélküled,
Tavasz nem is lesz...

Tudom, egyszer minden véget ér!
Minden ajtót felégettél,
Mégis ezerszer megtenném, újrakezdeném, csak te meg én!

Mégis várom néha, hogy üzenj, felhívnálak, hogy ha fáj.
Begyújtanám újra a tüzet, de te is tudod, végleg elhagytál.
Én most már nem nem nem nem nem nem nem megyek vissza ahol már senki se vár.
Én csak maradok egyedül a végén porszem talán.