Dánielfy Gergő - Orgonafa

Nézz rám tudom, hogy akarod
De a félelmed visszahúz
Ez a remegő kéz tán
Ezer éve keresi a társát
Feneketlen ez a kút
Mi van veled, mond el nekem
Mi az amire vágynál
Mi lesz ha már nem lesz ki vár
Te engem sose láttál
Spekulatív ez a szív ez az érzelem
Visszaszívom a slukkot és elteszem
Holnapra valakinek elteszem
Minden ami szép és minden ami nem
Minden ami a füstből látszik most ködösen
Az én vagyok, ha akarod elégetem
Ott állok, hol majd nyílik a menny kapuja
A sírom mellett orgonafa
Mellette törött szárnyú madár
Mely mindig mindig rád talál
Ott várlak, ahol a gazdagok kérnek
A szegényektől békességet
Leszek az a törött szárnyú madár
Aki mindig mindig rád talál
Ha megérkezel jelentkezz be
A pulton majd ott hagyom a számom
Ha meglátnál feketében leszek
Tépd le rólam az összes láncom
Nyitva hagyom az ajtót Neked
Bejöhetsz gyakran rajta
De még mielőtt belépnél
Szólj hozzám, senki se hallja
Egyszer már láttam a szemedet a réten
Hófehérben voltál
Egyszer már törött volt a szárnyad
Nem volt erőd arra, hogy szóljál
Baba ma hazamegyek, hogy láthass még
Viadalokban járok rég
Szembekerültem a szélviharral
De most még tölts velem egy estét
Ott állok, hol majd nyílik a menny kapuja
A sírom mellett orgonafa
Mellette törött szárnyú madár
Mely mindig mindig rád talál
Ott várlak, ahol a gazdagok kérnek
A szegényektől békességet
Leszek az a törött szárnyú madár
Aki mindig mindig rád talál
Ott állok, hol majd nyílik a menny kapuja
A sírom mellett orgonafa
Mellette törött szárnyú madár
Mely mindig mindig rád talál
Ott várlak, ahol a gazdagok kérnek
A szegényektől békességet
Leszek az a törött szárnyú madár
Aki mindig mindig rád talál