Bigmek - A vihar szeme

A szorványos jövő mindig előttem lebeg
Mégsem látni olyan sokszor a felhőtlen eget
A homályos múltra mindenki visszagondol
Nagy volt a szélcsend, most egy vihar tombol
Van, hogy a legfényesebb nap sötétbe borul
Egy esély, de a sörét a puska csövébe szorul
Csak harag vesz körbe, mégis vidám olykor
Hiszen az összes lehetőség villámot szór
Darabokra esik szét rengeteg megtört élet
Ahogy a lépteim kísérik a mennydörgések
Úgyis a zivatar mossa el a könnycseppeket
Viszont minden zápor után bölcsebb leszek

[Refrén]
Amikor beborul, a napfény kitart-e még
A ködben nehéz látni, ki mart belém
Már nem félek attól, hogy mi tart felém
Mert a sötétben is látom a vihar szemét
Amikor beborul, a napfény kitart-e még
A ködben nehéz látni, ki mart belém
Már nem félek attól, hogy mi tart felém
Mert a sötétben is látom a vihar szemét

Véráztatta földben virágzik a példaadás
Úgyhogy már jöhet bármekkora égszakadás
Mindent belep a víz, belefullad, aki erőtlen
Ezért muszáj megtanulni táncolni az esőben
Iszom a szavakat, ha más ócsárol egyszer
Gyere, nézd, hogyan lesz a tócsából tenger
Olyan pusztulás jön, amit senki sem lát
Az áradast nem fogja meg semmilyen gát
Sokan álmodoznak, hogy a gondoknak vége
Néhányan fel is kelnek, és dologznak érte
Mindenki a mélybe merül magát kutatva
Egyedül csak én állhatok a saját utamba

[Refrén]
Amikor beborul, a napfény kitart-e még
A ködben nehéz látni, ki mart belém
Már nem félek attól, hogy mi tart felém
Mert a sötétben is látom a vihar szemét
Amikor beborul, a napfény kitart-e még
A ködben nehéz látni, ki mart belém
Már nem félek attól, hogy mi tart felém
Mert a sötétben is látom a vihar szemét