Dánielfy Gergő - Hányszor

Neked adtam a kabátom és az ernyőm
Az örök kérdés válaszát
Tudnál e majd úgy szeretni
Mint ahogy még senki mást
Fesztiválon egy sátorban
Már reggel van még mámorban
Feledkezik a holnap kötelékétől
A szíved hozzám átdobban

Hányszor rontottuk már el
És hányszor szóltak, hogy menni kell
Nincs erőm most messze menni
Itt maradok hát oly közel
Hányszor rontottuk már el
És hányszor szóltak, hogy menni kell
Nincs erőm most messze menni
Itt maradok hát oly közel

Várj, várj, várj én majd eljövök érted
Tudom azt mondják, hogy majd elmúlik
De addig megiszom a poharadból az emléked
Amit itt hagytál most meg repülök mélyre
Az asztalnál egyedül a sötétbe
Szólhatnál, hogyha akarnál
De már rég túl messze jársz
Senki nem tudja, hogy mit keresek én itt
Néha magam is úgy érzem tévhit
Hogy majd lesz szép családom és körülöttem
Boldogan kiáltják nekem hazajöttem
Vajon lesz e aki szeret és leszek az aki szeret
Lesz e aki szeret és leszek az aki szeret
Az ágyon maradt hajszálaidnak az emlékével alszom el

Hányszor rontottuk már el
És hányszor szóltak, hogy menni kell
Nincs erőm most messze menni
Itt maradok hát oly közel
Hányszor rontottuk már el
És hányszor szóltak, hogy menni kell
Nincs erőm most messze menni
Itt maradok hát oly közel

Hányszor rontottuk már el