Dánielfy Gergő - Rózsám

Menedéket keres a rózsám magának
Bujdokol ő a világ elől
Levelemre tőle nem jön válasz
Csak a magány hangja mindenfelől
Éppen ezért most úgy érzem, hogy
Vége a táncnak és rideg szelek várnak ránk
De te ne aggódj értem kedvesem
Téged látlak sivatagi homályban már
Ez sose múlik, el nem engedem

De ha neked ez nem kell
Hogyha nem fogadod be a madarat
Amit én érted küldtem
Az üzenetemmel
Hogy veled élek és érzem
Hogy már nem vagyok egyedül a csönddel
Ne akard tudni hányszor került meg
Engem a gondolat
Hogy kikalapálom a szívem a helyéről
Másnál biztos hasznosabb utat mutat a madaram
És boldogság árad majd a szeméből

Menedéket keres a rózsám magának
Bujdokol ő a világ elől
Levelemre tőle nem jön válasz
Csak a magány hangja mindenfelől

Hé, hé, hé sikít a hegycsúcson
A feledett részem, ami nem is egészen
Én vagyok mert ez a világ a portékám
De ki tudja az igazat, hogy hova fele tartunk
Terebélyesen fogod a két kezem
Hogy milyen jó nekem ezt nem érthetem
De megígérhetem ezen a szent helyen
Hogy a te sebed innentől már az én sebem
Egy üres utcában megáztam
Sötétben lámpafénynél vártam
Azt a napot, amikor megérkezel, megérkezel
Tiszta fehér az ingem úja
Bánatom épp a szél elfújja
Mégsem vagy te édes oly közel, oly közel

Menedéket keres a rózsám magának
Bujdokol ő a világ elől
Levelemre tőle nem jön válasz
Csak a magány hangja mindenfelől