Aurevoir. - Csillagból fény

V1:
Még néhány izmom megfeszül,
Céltalan mozgásba erőt tesz,
Majd mintha mindegy ki volnék,
Hátradőlök álomba merülten.

Fejemben itt ez a másvilág.
Csak alszom, de itt vagyok.
Száz évnyi sors miatt
Harminc gyertyámra elég viasz fagyott.

Nem én döntöttem magamról,
Igent sem én mondtam magamra.
A fiókból kihúztak,
Hogy valamit fessek én is a falakra.

Én azt sem tudom, ezt hogyan kell,
Színvak is vagyok és gyáva.
Távolról biztos szép lesz,
De hadd kapaszkodjak addig valaki másba!

Ref:
Így lesz hullócsillagból fény,
Nem kértünk ernyőt lefelé.
Onnan, világ végéből nézz
Csillagból fényt!

V2:
Néhány nagyszülőre innen,
Egy szárnyas bombányi emlékkel arrébb,
Családban hallottam távra,
Ezerszer haltunk meg mondatonként.

De fejfákból nem nőtt ki élet,
És a lélek sem gyászkellék.
A sejtek alatt virágzó szavakból
Embert építő várva várt vendég.

Ezekből lettem, és hősként
A vászonra feszülök éjjel,
De félelmemben visszabújok
A fiókba egy pár beszáradt ecsettel.

Ref:
Így lesz hullócsillagból fény,
Nem kértünk ernyőt lefelé.
Onnan, világ végéből nézz
Csillagból fényt!

V3:
Szakadt a drót a szemem mögött,
Beomlik az égbolt felettem,
Kiejtek mindent a kezemből.
Valaki álljon át ide a helyemre!

Lekapcsolok mindent magam körül,
Kiásom mindenem, amim van,
Hadd lopja el azt, az akinek kell,
Az, akinek nem számít, hogy vége van.

Hallom, hogy szuszogsz a fejemben,
Ismerlek, cserben hagytalak már.
Én meg összeszakadtam így,
A jelektől, amiket a szívembe faragtál.

Én azt sem tudom, ezt miért kell,
Színvak is vagyok, és gyáva.
Távolról biztos szép lesz,
De hadd kapaszkodjak addig valaki másba!

Ref:
Így lesz hullócsillagból fény,
Nem kértünk ernyőt lefelé.
Onnan, világ végéből nézz
Csillagból fényt!