Kadlott Karcsi - Ha egyszer majd

Ha egyszer majd, a szíved enyém lesz,
és többé már soha senki más nem kell
ha egyszer majd, eljössz énhozzám
nem hagylak el sohasem téged.

Ha érzed amit én, hogy most az élet szép
és úgy érzed hogy szebb is lehet tán.
Az mindegy igazán, hogy volt már egyszer más
mert most az élet kettőnkre vár.

Ha szivárvány fut át az égen
az sem lehet ennél gyönyörűbb
mint a szemed ragyogása, olykor
ha reám tekint, itt legbelül.

Ha végignézem kettőnk sorsát
nem leszek már soha szomorú!
Mert érezned kell, hogy többé nekem már
tőled soha nem lesz visszaút!

Hát jöjj, ne is gondolj a múltra,
lépkedjünk együtt tovább!
S ha így is marad majd minden,
majd száll velünk e dal tovább!

Vártam rád hosszú éveket,
oly szürke volt az élet nélküled,
de tudtam jól, hogy ott vársz valahol
és siettem, hogy meglássalak végre.

S ha érzed amit én, hogy most az élet szép
és úgy érzed hogy szebb is lehet tán.
Az mindegy igazán, hogy volt már egyszer más
mert most az élet kettőnkre vár.

Ha szivárvány fut át az égen
az sem lehet ennél gyönyörűbb
mint a szemed ragyogása, olykor
ha reám tekint, ott legbelül.

Ha végignézem kettőnk sorsát
nem leszek már soha szomorú!
Mert érezned kell, hogy többé nekem már
tőled soha nem lesz visszaút!

Hát jöjj, ne is gondolj a múltra,
lépkedjünk együtt tovább!
S ha így is marad majd minden,
hát száll velünk e dal tovább!

Ha így is marad majd minden,
hát száll velünk e dal tovább!