Forgács Gábor - Apuci, kérlek játssz velem

Gyereket csinálni bizony, nem könnyű dolog
Bár én most higyjék el, nem arra gondolok
Inkább a sok gondra, mi egy kisgyerekkel jár
Amíg végre felnő, aztán saját lábra áll
Megtanulni ezt, mint szakmát, sajnos nem lehet
Nem csinálhatunk előre fontos terveket
Sok bölcs tanács, miket kapunk, az sajnos mit sem ér
Például ha jön a gyerek és ilyen szépen kér

Apuci kérlek játsz velem,
anyut már kérni nem merem
De látod egyedül vagyok,
És egyedül nem játszhatok
Bármelyik játékot előveszem
Utána azt el is teszem
Olyankor oly boldog vagyok
Ha veled együtt játszhatok

Szegény gyerek nem tudhatja hogy fáradt vagyok
Dolgoztam én egész nap hát most olvasgatok
A sok munkát, pihenéssel fel kell váltani
Megérthetné hogy nem kezdek el most játszani
Hiába a sok tanács hogy nagy srác vagy te már
Ilyen srác játszótársként nem apjára vágy
Kisagyába a sok érv, az sajnos fel nem ér
Megint belém vág és folyton ugyanarra kér


Apuci kérlek játsz velem,
anyut már kérni nem merem
De látod egyedül vagyok,
És egyedül nem játszhatok
Bármelyik játékot előveszem
Utána azt el is teszem
Akkor oly boldog vagyok
Ha veled együtt játszhatok

A fiú felnőtt és apjától már semmit se kér
Haza se jön napokig és meg sem mondja miért
Ám egy napon apuka egy telefont kapott
"A fia ül, mert játékból egy bandával lopott"
Az apa arcán láthatóan ül a döbbenet
A fia mindent megkapott, akkor ez hogy lehet
Az agyában a zúgást lassan egy hang váltja fel
Egy gyerek hang, mely szépen kérő, de folyton énekel

Apuci kérlek játsz velem,
anyut már kérni nem merem
De látod egyedül vagyok,
És egyedül nem játszhatok
Bármelyik játékot előveszem
Utána azt el is teszem
Akkor oly boldog vagyok
Ha veled együtt játszhatok