Horányi Juli - Nem is tudom

tegnap még úgy volt,
hogy álmodtam és enyém volt a világ
valahogy úgy volt, hogy kész voltam,
de mire felébredtem már
összedőlt minden, ordítok csendben,
fáj az ébredés
megálmodtam sokszor, de közben
sok volt a tévedés

nem is tudom, hogy merre tovább
bármerre nézek ez itt nem ismerős
idegen hely, behúz a magány
elfogyott bennem, aki mindig erős

nem is tudom, hogy merre tovább
bármerre nézek ez itt nem ismerős
idegen hely, behúz a magány

van az az álom, amikor te is érzed,
hogy távoli, de nem enged el
holnap is látom, a nevemen szólít,
de már tudom, hogy nem érhetem el
azt kérdi: miért nem?
de én már kétlem, hogy ez a
mennyország,
gyermekként jobb volt,
egyedül jobb volt, nem kell a világ

nem is tudom, hogy merre tovább
bármerre nézek ez itt nem ismerős
idegen hely, behúz a magány,
a magány

nem akarom, ne mondd, hogy hív
nem kell az álom, ha felébredek így
neked adom, vedd el, a tiéd
a tiéd

nem is tudom, hogy merre tovább
bármerre nézek ez itt nem ismerős
idegen hely, behúz a magány
elfogyott bennem, aki mindig erős

nem is tudom, hogy merre tovább
bármerre nézek ez itt nem ismerős
idegen hely, behúz a magány,
a magány