Alvin és a mókusok - Lemondtam az emberekről

verse:
Az igaz mesehős félelmetes erős
jöhet vírus vagy háború nem ilyedős
makulátlan ha kell tudatos felelős
az a mindig épségben pofára esős
röptében kapja el a nyilat a golyót
mászik zord hegyeket átússza a folyót
és még így is a hátába mártod a kést
kitárom a karom és látod a rést
ott a borda között rejtve van de dobog
és te nem becsülöd a vadaknak dobod
hát csak ússz egyedül néha integetek
inkább szánom ha fáj és ritkán nevetek,
mindig hallom hogy persze mert könnyű nekem,
gyere próbáld én nézlek és chipset eszem,
ha kiugrik a vállam nem számít majd helyre teszem.

refrén:
Lemondtam régen az emberekről,
az ostobákról, a küzdelemről,
sötét napokról,a mély veremről,
és ha kihült minden,rólad, rólunk és a szerelmedről...

Verse:
Biztos megver az Isten lakolni fogok,
mert enyém a világ és körülöttem forog
mert az embernek kell bekövetni szivét
héha számolni százig tűrni a hülyét
és megóvni ha rág az a húsbamaró
hogyha rántana vissza sok jóakaró
mert ha ennyi az ára nem kell az öröm
és ha senki nem mer te csak fogd a söröm
mert hiába nyomor mégis jobb szabadon
más meg nyalja nem érti én miért harapom
csak mérlegre teszem és ha húz kidobom
ez az én életem és most élni fogom
nem kell tervezni mindig ha most akarom
mert ha kell simogass és ha kell vakarom
ne irányítson többé engem semmilyen hatalom

refrén:
Lemondtam régen az emberekről,
az ostobákról, a küzdelemről,
sötét napokról,a mély veremről,
és ha kihült minden, szerelmedről...

lemásztam végre, a nagy keresztről,
lemostam a mocskot és a vért kezemről,
lemondtam régen, az emberekről
és ha kihült minden,rólad, rólunk és a szerelmedről.