Kispál és a Borz - Házibuli

Azt szeretném mondani,
hogy szeretnénk tartani
egy uccsó házibulit.
Pirosarany lesz a szendvicsen,
és majd senki nem mondja: nem
és csorog majd a szájszélen a tejfel

Apokalipszis, jöhetsz
utána, de ezt még engedd meg
Tudod, hogy megérdemeljük,
de majd úgyis elcsesszük
És megint mással smárol
a Jutka a négy béből

Ki ne akarná, mielőtt még
jól meghalna, hogy utoljára,
egy jót bulizzon a haverokkal,
mielőtt még mindenki meghal?
Menjünk ki a boltba, hozzunk
lebomló műanyag zacskókban
italokat, szóljon a jó zene
mondjuk sokat, hogy egészségedre,
páran már a sarokban gyúrják
a jó csajokat, azok meg nem unják
soha, soha, soha
nem lesz vége.

A végén lesz majd wc-n sírás
meg a kedvenc metál core bandádtól
egy alaphimnusz a horkolóknak,
de előtte még: minden de szép!
Miért lenne az utolsó óra
hosszabb, mint a többi?

Mondjad, komám, hogy mi férjen még bele!
Mondjad sokat, hogy egészségemre.
Páran már a sarokban gyúrják
a jó csajokat, azok meg nem unják
soha, soha, soha...

Csorogjon a szájszéleken a tejfel,
legyen pirosaranytól a napon reggel
szem meg száj, ahogy az üvegen át nézed,
hogy kel fel a nap, jó reggelt, élet,
túléltem ezt is, mindent túlélek,
fekszem a földön, rajtam a fények,
mondjuk nem mozdulok,
lehet, hogy mégsem élek,
akkor úgy távozott belőlem a lélek,
hogy észre se vettük, veletek mi lehet, tényleg,
ugye, de szép lett a halálunk, milyen könnyen ment,
mennyit paráztunk,
oh, tényleg mennyit paráztunk,
hogy nehéz lesz,
de könnyű volt,
na ezt lájkold.