Dzsézusz - Szókratész

Szégyenlepel-pénzeddel
Mire mész
Ha nem kelsz fel
Még egyszer?
Kiscserkész a végzettel
Nem érhetsz fel
Mìg kész-érvekkel
Ébreszt fel
A vén vekker
S kényszerrel
Kér reggel
Hogy térdepelj
Szolgálj és élvezz el!
Vagy csak képzeld el...

Nem Lucifert látok,
csak egy pusztai átkot,
köpök rátok, ha láttok,
mit vártok?

Tolvajnak kegyelem,
vagy átok
talán jár,
Rablòt nem szeretem,
ha rám vár,
Gyilkosra eleven
halál vár.

Betelt a pohár a tanárnál,
fuxodat dugd fel a határnál,
Felszìnességed ma már fáj,
Keress ebédet anyádnál!


Filléres tétellel,
magadat képeld fel!
Ha azt képzelted,
hogy a pénzem kell?
Ne tévedj el,
mert, vértenger
ér reggel,
egy szétflesselt bélyeggel.

Mit kezdesz a lényeggel?
azzal mit lényed nyel,
Álember képzettel,
de vád nem kell, még egyszer.


Vagyonhoz off shore, mert
Cápáknak fogsor, fel,
rászálltak, ott, hol kell.
Kincsedtől most fogysz el,
trònod csak lombfotel,
palotád roncshotel,
Ma még nem bontom el.
Csak adott ponton, a portòl,
teleporton hordom el,
tégláròl téglára:

Rendszerőrt szikrára,
besúgót bicskára,
nyomozòt hat lábra,
ügyész, csak sakkjátszma
miniszter kispálya,
a golyò csak hat márka,
katonát csatára,
bìrònőt análba,
hogy legyen mit ìrni az aktámra.
vagy bele, hogy kiforduljon a
..vakbele.

Na ne, ez durva,
ezt már kiszúrja,
a puha diktúra
s kiiktat újra,
mert tudja,
ha hagyja,
nem lesz több napja.

De addig is,
ha csicska kell,
legyen, rangos,
mert a posztmodernben,
a poszt a hangos.
Mìg poszthumuszban sorvad el,
hogy szabadság, nem szolga kell.

Sok a jel, rakd sorba fel,
mint, Puzsérfater.

De a sokra kész,
Szókratész,
kinek szobra kész,
nem felel.

Hisz némaságban nyerte el,
a nemtudásnak látszatát,
bürökkel az új hazát.
mégis felfedezte
és útra vált, egy este,
előre,
a végtelen mezőkre.

Az elme őre, látja:
ez már nem vaklárma,
A szaktárca, szakralitása
csak a hitelt gargalizálja,
nincs csakranyitás garanciára,
mìg abszurditás egy rasta gitárja.

Mit várnak? Hiába.
Felbolydult kaptárba,
felborult sakktábla a rendszer,
Káosz és vegyszer,
ezek mind egyszer
aknára raknának,
ha hagynád, patkánynak
adnák a védőoltást.
Nem hat rád kortárs!

Szépszabadság, meg van.
Volt más, de ez van,
Több lehet, de egy van,
meg van.

rendszerőrt szikrára,
besúgót bicskára,
nyomozòt hat lábra,
ügyész, csak sakkjátszma,
miniszter kispálya,
a golyò csak hat márka,
katonát csatára,
bìrònőt análba,
hogy legyen mit ìrni az aktámra,
vagy bele

Szégyen kell?
Mi lett a fényeddel?
Ébredj fel!
Nem Lucifert látok,
csak egy pusztai átkot,
köpök rátok,
ha láttok.

Szépszabadság, meg van.
Volt más, de ez van,
Több lehet, de egy van,
egy van, egy van, egy van.
egy van, egy van, egy van, egy van.

Az elme őre, látja:
ez már nem vaklárma,
A szaktárca, szakralitása
csak a hitelt gargalizálja,
nincs csakranyitás garanciára,
mìg abszurditás egy rasta gitárja.

Mit várnak?
Hiába.
Felbolydult kaptárba,
felborult sakktábla a rendszer,
Káosz és vegyszer,
ezek mind egyszer,
aknára raknának.
Hagynád,
patkánynak adnák a védőoltást.
Nem hat rád, kortárs!

Szépszabadság, meg van?
Volt más, de ez van,
Több lehet, de egy van,
meg van? Egy van.
egy van, ez van, egy van.

Az elme őre, látja:
ez már nem vaklárma,
A szaktárca, szakralitása
csak a hitelt gargalizálja,
nincs csakranyitás garanciára,
mìg abszurditás egy rasta gitárja.