Children of Distance - Jobb napok

Soha nem adom fel az álmaim,
Csak megyek amíg bírják a lábaim.
Tudom azt, jönnek még jobb napok,
Nem maradhatunk örökké rabok.

Nehéz napok ezek, egyre nehezebbek,
Nehezebben alszom, egyre kevesebbet.
Minden nap felkelek, hogy nap közben meghaljak,
Minden nap úgy fekszem le, hogy vége lesz a dalnak.
Rossz álmok gyötörnek mégis visszavágyom oda,
Azt mondják szabad vagyok és elmehetnék, de hova.
Minden nap lesújt a múlt, elmenekülnék, de kerget,
20 éve üldöz, néha már nem bírom ezt a terhet.
Mi van veled Roli? Felpofozlak, legyél észnél.
Miért rágódsz a sok szaron, amibe annó belenéztél?
Dobd el azt a kést, többé magad ne sebezd,
Nem számít ki voltál rég, csak az aki még lehetsz.

Soha nem adom fel az álmaim,
Csak megyek amíg bírják a lábaim.
Tudom azt, jönnek még jobb napok,
Nem maradhatunk örökké rabok.
Soha nem adom fel az álmaim,
Csak megyek amíg bírják a lábaim.
Tudom azt, jönnek még jobb napok,
Nem maradhatunk örökké rabok.

Minden nap eszembe jut este mikor lefekszem,
Talán túl sokat gyűlöltem és túl keveset szerettem.
Azt gondolom magamnak is nehéz bevallanom,
Hogy mennyi mindent nem tettem meg pedig volt rá alkalom.
Ökölbe szorult kézzel indulok el reggel,
Nem beszélgetek mással, csak a hallgatag terekkel.
Szedem a lábam, a hideg az őrületbe kerget,
Már csak a kislányom mosolya tartja bennem a lelket.
Nevetnem kéne, de megint mélyponton vagyok,
Kövér gondok cikáznak bennem és túl vékony mondatok.
Egy lapra írtam magamnak, hogy jobb lesz majd,
Az nem lehet, hogy minden rohadt gond örökké tart.

Soha nem adom fel az álmaim,
Csak megyek amíg bírják a lábaim.
Tudom azt, jönnek még jobb napok,
Nem maradhatunk örökké rabok.
Soha nem adom fel az álmaim,
Csak megyek amíg bírják a lábaim.
Tudom azt, jönnek még jobb napok,
Nem maradhatunk örökké rabok.

Nehéz napok ezek, mély levegővel kezdem,
A lelkemből reggelizek, közben fárad a testem,
A gondok mint a farkasok, széttépnének ha tudnának,
Rajtam lakomáznának, a bőröm alatt bújkálnak.
Nincsen ami motivál, csak lepörögnek a napok,
A tűz bennem kikopott már nem tudom mit akarok,
Próbálom elmondani, hogy ami bennem kavarog,
Hogy eltelt 18 év és azt veszem észre magamon,
Másban lelek örömöt, mástól vagyok boldog már,
Máshogy látom a világot, te is elgondolkodnál,
Hova vezet ez az út? Nem tudom merre menjek!
Ha elveszteném magamat, remélem megkeresnek...

Soha nem adom fel az álmaim,
Csak megyek amíg bírják a lábaim.
Tudom azt, jönnek még jobb napok,
Nem maradhatunk örökké rabok.
Soha nem adom fel az álmaim,
Csak megyek amíg bírják a lábaim.
Tudom azt, jönnek még jobb napok,
Nem maradhatunk örökké rabok.