Soulwave - November 4

Én sosem akartam így érezni irántad
De nem vettem észre, amit mások is láttak
November 4 volt, a kocsiban épp szólt
A szám, amit gyűlöltem, pedig szép volt
Pont olyan lettem, amilyen az ősz lett
Mert nem tudtam elrejtőzni előled

És itt állok ismét kint az esőben
A cipőm beázott, megszakadt a szívem
A szavaid visszhangzanak a fejemben
Én haragszom érte, mert sose felejtem
A képeket rólunk, még ott van a polcon
Én bekereteztem, de már ki kéne dobnom
Mert szorít a torkom, és gyűrött az ágyam
Ahová az érzéseim elől másztam

Hogy tovább álmodhassak rólad
Míg odakint bántón fúj a szél
Te vagy mindegyik esős hónap
És te vagy a szívdermesztő tél
Te vagy a nyár, ami égeti bőröm
És tudom, ez sohasem enyhül már
Én vagyok az áldozat, és te vagy a börtön
Ami ekkora súllyal jár

Valaki vegye le a vállamról a terhet
Csak meg akarok maradni jó embernek
De senki se szólt
Hogy az életem elmegy így rád

Én sosem akartam így érezni irántad
De nem vettem észre, amit mások is láttak
Végül eltelt egy hónap, és már jobban voltam
Aztán eltelt még egy, és elmosolyodtam
És kifelé másztam ebből a csigaházból
Ahová száműztem magam

Hogy tovább álmodhassak rólad
Míg odakint bántón fúj a szél
Te vagy mindegyik esős hónap
És te vagy a szívdermesztő tél
Te vagy a nyár, ami égeti bőröm
És tudom, ez sohasem enyhül már
Én vagyok az áldozat, és te vagy a börtön
Ami ekkora súllyal jár

Valaki vegye le a vállamról a terhet
Csak meg akarok maradni jó embernek
De senki se szólt
Hogy az életem elmegy így rád
Te vagy a teher, amit cipelek évek óta
A múltam, ami beleragadt a hóba
A váll, amit már csak a képzeletem karol át
Én sosem akartam így érezni irántad