Anita - Miért vársz?

Rég nem értem, mi is történt velünk,
sose hittem, hogy ilyen távol leszünk.

Pedig lángol az a tűz még,
ami összetartott rég,
van egy érzés, csak egy lépés,
amit tenned kéne már felém.

Miért vársz, így elveszíthetsz engem,
nézz rám, és úgy ölelj, mint rég.
Miért vársz, egy perc, s félek, parázs lesz a láng,
és nem hull több fény ránk.

Miért vársz, így elveszíthetsz engem,
nézz rám, és úgy ölelj, mint rég.
Miért vársz, egy perc, s félek, parázs lesz a láng,
és nem hull több fény ránk.

Én csak álltam és arra vártam, hogy te lépj.
Sokat tettem, s azt reméltem, elég.

Tudom, lángol az a tűz még,
és azt veszni hagyni kár,
ami éget, s te is érzed,
csak lépned kell, hogy rám találj.

Miért vársz, így elveszíthetsz engem,
nézz rám, és úgy ölelj, mint rég.
Miért vársz, egy perc, s félek, parázs lesz a láng,
és nem hull több fény ránk.

Miért vársz, így elveszíthetsz engem,
nézz rám, és úgy ölelj, mint rég.
Miért vársz, egy perc, s félek, parázs lesz a láng,
és nem hull több fény ránk.

Miért vársz, miért vársz?
Miért vársz, miért vársz?

Miért vársz, így elveszíthetsz engem,
nézz rám, és úgy ölelj, mint rég.
Miért vársz, egy perc, s félek, parázs lesz a láng,
és nem hull több fény ránk.

Miért vársz, így elveszíthetsz engem,
nézz rám, és úgy ölelj, mint rég.
Miért vársz, egy perc, s félek, parázs lesz a láng,
és nem hull több fény ránk.