Curtis -

Ez a levél megint neked íródik
Lelkem egy koldus, a túlélésért kínlódik
Hiányoztál mindig, nem izgatott, hogy ki volt itt
Egy félárva kiskölyök a mai napig vívódik
Megjött a siker, a díjak, a pénzek
A kisfiam, a párom, lett családi fészek
Sokszor vártam, hogy kihunyjon a fényem
Mert nincsen több vasárnap, csak egy züllött péntek
Sokan nem hiszik, de a csillagod is látom
Sokszor beszélek hozzád és éneklem a számod
Kevés volt az időnk, ezt mai napig bánom
Pihenj csak tovább és folytasd az álmod

Fehér rózsát vettem megint, feléd ballagok
Az ég is érted sír, én csak némán hallgatok
Csak pár madár az égen, ők is érzik bánatom
Lelkem tépett szemfedő, nem múló fájdalom
Sírjon a zongorám, elhervadt orgonák
Egy búcsú dal mit felkap majd a szél
Még óvnám szívemet, velem játszik a képzelet
És ott látlak az utam legvégén

Kiben bízhatok, ha elárul az élet
Végállomás, és le is járt a bérlet
Megfogadtam nem alszik ki a fényed
Édesapám, nem tagadom a véred
Problémás gyerek sajnos az idő pereg
És én sem tudtam visszapörgetni
Az eső csak csepeg, elmúlnak nyarak, telek
Bárcsak tudnék néha hozzád fölmenni
Lenne mit beszélni, tudom, hogy hallasz apám
Lepereg a filmem, és te is ott állsz talán
De sajnos kihalt lett minden és bár üres a tér
Hideg és borús a tél, de ez a lélek nem fél
És én csak megyek, magához húz ez a dal
A dallam közelebb csal, leomlik mindegyik fal
Tudom, hogy nem szűnik soha meg a fájdalom
Mert ezernyi súly maradt a vállamon

Fehér rózsát vettem megint, feléd ballagok (feléd ballagok)
Az ég is érted sír, én csak némán hallgatok (némán hallgatok)
Csak pár madár az égen, ők is érzik bánatom (érzik bánatom)
Lelkem tépett szemfedő, nem múló fájdalom (nem múló fájdalom)
Sírjon a zongorám, elhervadt orgonák
Egy búcsú dal mit felkap majd a szél
Még óvnám szívemet, velem játszik a képzelet
És ott látlak az utam legvégén