Vers - Ady Endre - A Hóvár-bércek alatt

A Hóvár-bércek alatt,
Babona-bércek alatt,
Zuhog le holdfényes, nagy erdőn,
Ott zuhog a szerelmi patak,
Ott zuhog pallótlan háttal
Egy mélyvizű, hegyi patak.

A Hóvár-bércek alatt,
Hol süt a hold s falevelekről
Száz huncut törpe le-leszalad,
Ott vár engem minden éjfélkor
Legény-csapat, leány-csapat,
Két parton két tüzes csapat.

A Hóvár-bércek alatt
Pallóra lesnek ifju hadak
S ágyamról fölröpítnek,
Odaröpítnek asszony-szavak
S éjfélkor jégdermedten
Fekszik ott egy alvó alak.

A Hóvár-bércek alatt
Csillanó, zöld, hegyi patak
Pallója vagyok én meredten
S forró, fehér lábacskákkal
Rajtam száz leány átszalad,
Szerelmes ifjához szalad.
A Hóvár-bércek alatt
Dalol éjfélkor a hegyi patak
S erdőn, álmaim sürüjében,
Ezernyi csók-mese kacag.
Szeretők búgnak és lihegnek,
Amíg a hajnal hasad.

A Hóvár-bércek alatt,
Babona-bércek alatt,
Egyszer majd eltörött derékkal
Az éji palló leszakad,
Csókos leányok nagy terhével
A hegyi patakba szakad.

A Hóvár-bércek alatt
Még dalol a zöld, hegyi patak,
Éjfélkor az inogó pallón
Száz meztelen lyány átszalad.
Még zuhog a szerelmi patak,
Bús, zuhogó, hegyi patak.