Janet Gruber - Apám szemével

Könnyeket csempész a szemembe néha a szél,
Sír a gitár a kezemben ha senki se néz,
Magyar és cigány bennem folyik mindkettő vér,
Középen állok és nézem ahogy a kékből lassan átvöröslik az ég.

Apám szemével látom a világot,
de belőlem Anyám beszél,
félek, hogy túl gyorsan telnek a napok
és nem vár már ránk túl sok tél
várom a percet mikor majd minden könnyebb lesz
de bírom még, elbírom még

Nézem a Dunát a hullámok kavarognak a lábam alatt,
Ismerek minden fűszálat és sehol sem ragyog majd pont úgy a nap,
Úgy ahogy éppen, az arcomon érzem, hogy végtelen arannyal betakar a fény,
a fény.

Mindig két lábbal a földön,
de a szívem körül kordon,
mindent triplán érzek vágod,
hallod egyből az akkordon,
hogy ez soul, hogy ez templom,
Ömlik belőlem a gospel,
A hiphop nekem otthon,
Lauryn Hill meg a Mos Def

Apám keze kemény volt, de megfontolt,
Anyám könnye sárga csekkeken egy halvány folt,
És én 8 négyzetméter közepén,
Kezemben 6 húr, papíron a költemény, ja
Kapaszkodok hangokba, mint gyökerek a földbe,
Külvárosi kertek alatt íródik a dallam,
Gyűrűznek a szavak mindig bent a fejben,
Már nem szorítom a kezemet régesrég ökölbe,
Elfut a perc, de én itt maradok,
Megőriztem mélyen tudod még egy ki haragot,
Ami hajt, ami visz, ami húz, hogyha elfogy a fény,
Hogyha elkap a bú
Már nem méregetem a sebeket, nem,
Úgyis mindig sérültem ha veszekedtem,
De ilyen vagyok,
Ha elvesznek én akkor is csak adok
És az ördöggel a küszöbön beszélem át a napot,
A végén bármit is csinálok,
otthon csak egy lehet,
Bármerre is járok,
Majd minden szál összeér,
Apám szemével látom a világot, de
Belőlem örökké az Anyám beszél