Dzsézusz - Drogirodalom

Kezdődik a drog irodalom,
nagy írókkal mind ópiumon,
találkozhatsz nem az órákon,
vannak páran, ahogy most látom.

Huxley tolta a meszkalint,
új világnak adott színt.

Kerouac-ot amfetamin
követte az Úton,
Poe-nak a holló mondta,
hogy a szerhez nyúljon.

Allen Ginsberg LSD-vel
Üvöltésben esett széjjel.

Burroughs ingjén heroinnal,
felöltözve ebédel,
Thompson indul kokainnal,
Vegasba nagy reménnyel.

Bukowski a postára megy,
zsebében fél dekkel,
ott várja őt Ken Kesey,
szájában bélyeggel.

Együtt szállnak tovább többedmagukkal,
találkozni Jean Cocteau-val,
kétfejű kakukkal.

Kezdődik a drog irodalom,
nagy költőkkel mind ópiumon,
találkozhatsz nem az órákon,
vannak páran, ahogy most látom.

Az írókat nem érdeklik észérvek,
Oscar Wilde a szerek között szétnézett,
míg elé került Dorian Gray arcképe.

Nem említenék több nevet,
hogyha nem volna,
ha Rimbaud és Verlaine tovább nem abszintozna.
De a részeg hajó kifutott a vízre,
Shelley csempész ópiumot az égbe,
Viktor Hugo, hasissal a kezébe,
kormányozna, ha a pipa nem égne,
ki tudja, hogy hova érkezik,
a vén ladik,
viszi Kubla Kánt és Hemingwayt,
az öreg halászt és a tengerészt.

Sartre se ilyen undorral nézne,
ha lenne
meszkalin a tengerbe.

Kezdődik a drog irodalom,
nagy költőkkel mind ópiumon,
találkozhatsz nem az órákon,
vannak páran, ahogy most látom.

Ha nem említem meg,
Kafka is perbe fog,
hisz kóla nélkül Stephen King sem úgy ragyog.
Lovecraft sem bírja morfium nélkül,
Cthulhu sem hiába hívta végül.

Lord Byron és Brent Browning
rémlik fel,
ha még több név kell.

Philip K. Dick-et és Nietzschét ki ne hagyd,
ha Thomas De Quincey vallomása hat.

Marcel Proust, az eltűnt idő nyomában
tudja, a vége jóval tovább van.

De olvass inkább magad utána,
utat mutat Baudelaire virága.

És fogadok a beatnemzedékbe,
hogy ennek a sornak nem lesz vége.

Szól a drog irodalom,
nagy költőkkel mind ópiumon,
találkozhatsz nem az órákon,
vannak páran, ahogy most látom.

És hogy a sor teljes legyen,
a táltosokat megnevezem:

Csáth Géza a kokainnal,
keveredik morfiummal,
elmebeteg, mondják róla,
tanúskodik a naplója.

Márai a Füves könyvet
ópiummal fűszerezte.

Ha azt kérdezik Petri Györgytől,
mit szívott az Örökhétfőn?
Déry Tibor a kenderrel,
készül nekik felelettel.

Őket nem kell félteni,
csak a szenvedőket érteni.

Mert amikor a költőinket
a fájdalom kerülgette,
morfinnal élt Ady Endre,
meg is kapta, még receptre,
Szabó Lőrinc is követte.

A gyötrelem Karinthyt és Kosztolányit
ópiáttal tanította komponálni.

Hajnóczy az alkohollal,
színt vallott a Véradóval,
és a szenvedés novellája
kilovagolt Perzsiába.

Látod, látod kisdiákom,
az irodalom nem egy álom,
Kapitány,
kapitányom.

Várunk rád az állomáson,
holt költőknek társasága,
így juttat el csodaországba.

Látod, látod kisdiákom,
az irodalom nem egy álom,

Kapitány,
kapitányom.