INFER!S - Lélekringató

Kopott arcok egy emlékkönyvben
Egykor még lélekben testvérek.
Mára már csak árnyak
egy árva könnyben,
Életünk vihartépte csendélet.

Szentül hittük még gyerekcipőben,
Nem szakít el se idő, se tér.
S mi vakon bízva a szebb időkben
Még most is csak lebegünk tengerén...

Mindig is vonzottak a fényes csillagok,
Remélem köztük ragyoghatok ha elillanok.
Addig is hadd dobjak el mindent, ami visszafog!
Hiszen előbb-utóbb úgyis
mindent itt hagyok.

Hadd énekeljek végül életemről boldogan,
Hadd legyek büszke az útra,
ami véget ér.
Kísérjen dallam, mennydörgéstől hangosan,
Mikor szemünkben
majd ott ragyog az égi fény!

A szívverés fáradó,
Vakreménnyel áltató,
Vad lelkünket ringató,
Csendben süllyedő hajó…

Benzint a sebre, olajat a tűzre,
Minden mindegy, csak égjen el!
A félelem mártotta lelkünk a bűnbe
De sötétségét mi nyeltük el.

Essen eső sérült lelkünk sírhalmára,
Hadd szülessen belőle
egy szebb világ,
Hol a béke és a becsület
szent dallamára
Végtelen szél repíti tépett vitorlánk
(Repítse szél a vitorlánk!)
(Repítsen a végtelenbe!)

A szívverés fáradó,
Vakreménnyel áltató,
Vad lelkünket ringató,
Csendben süllyedő hajó.

Az ébredés szárnyaló,
Messze még, de átható.
Mégis lélekringató
Ez a süllyedő hajó...