Pennhurst - Az én harcom

Talán csak puszta dacból,
Talán, mert így kell tennem
Talán, mert megőrülnék,
Ha mások lépnének helyettem

Akkor is, ha senki sem ért meg
Akkor is, ha egyedül vívom
Akkor is, ha az egész élet
Csak arról szól, hogy meddig bírom

EZ AZ ÉN HARCOM!

Hullámzó vízfelszín vagyok
Kövek ezrei felém hullanak
Mindaddig némán hallgatok,
Amíg a gátak fogva tartanak

Túléltem a saját poklom
Másét nem akarom, nem fogom!
Most kezembe veszem a sorsom
És nem hagyom... Nem hagyom!

Ha en a vesztem, én akkor is kitartok
EZ AZ ÉN HARCOM!

FUSS EL!
A szavak elkoptak
TŰNJ EL!
A kövek elfogytak
Ha visz az ár, nincs, ami lefékezzen
Menekülj! Már nincs mit vesztenem!

Emlékörvény mélybe repít
A gyermek a múltból földereng
Ahogy a félememből erőt merít,
Ahogy bölcsebbé lesz minden sebbel
Késő, hogy elcsendesítsd
A tomboló vihart bennem

Még hallom,
Ahogy a hullám viszi a hangom:
EZ AZ ÉN HARCOM!

FUSS EL!
A szavak elkoptak
TŰNJ EL!
A kövek elfogytak
Ha visz az ár, nincs, ami lefékezzen
Menekülj! Már tényleg nincs mit vesztenem!

Az én harcom
Izzó haragom
Engem nem törsz meg
Ha az utamba állsz, elsöpörlek!

FUSS EL!
A szavak elkoptak
TŰNJ EL!
A kövek elfogytak

Ha visz az ár, nincs, ami lefékezzen
Menekülj! Már nincs mit vesztenem!