Pennhurst - Töredék

Tűzben nyugszik a kezem
Számtalan lángnyelv öleli körbe
Üvöltök a széllel szemben,
Amíg el nem hallgatok örökre

Egyáltalán nem akarom,
Hogy olvassanak bennem
Ha fáj is minden gondolatom,
Legalább nem mástól kell elvennem

Velejéig mérgezett
Szenvedni született
Élő szerkezet
Töredéknyi végtelen
Létezni képtelen
Szívemből darabok törnek
Lángba borítva alattam a földet

Szívemből darabok törnek
Betakarva a földet

Most is érzem a terhét
Megdobban minden egyes percben
Lázas üzenetét
Hordozza minden izzó sejtem

A lét drága
Keserűség fonja magába
Mit sem bánva
Két lábbal tapossa a sárba

Velejéig mérgezett
Szenvedni született
Élő szerkezet
Töredéknyi végtelen
Létezni képtelen
Szívemből darabok törnek
Lángba borítva alattam a földet

Szívemből darabok törnek
Lángba borítva a földet
Torkomból hangok szöknek
Száműzve a kínzó csöndet

Ez az érző gép mennyit bír még el
Dacolva a gyötrő léttel
Túlterhelt rendszer a lélek,
Már az is csoda, hogy még élek
Nézem az ürességet,
Úgy érzem, csak ő ért meg

A lét drága
Keserűség fonja magába
Mit sem bánva
Két lábbal tapossa a sárba

Velejéig mérgezett...

Velejéig mérgezett
Szenvedni született
Élő szerkezet
Töredéknyi végtelen
Létezni képtelen
Szívemből darabok törnek
Lángba borítva alattam a földet
Torkomból hangok szöknek
Száműzve a kínzó csöndet