Pennhurst - Vihar közeleg

Szél támad, vihar közeleg
Szörnyű cél kergeti közelebb
Égzengés töri meg a csendet
Üresség tölti meg a lelket
Elmúlik mind, ami szép volt
A vészjósló fekete égbolt
A kietlen földdel egybeolvad
Számunkra nem jön el a holnap

Telve a levegő feszültséggel,
Zabolátlan fenyegetéssel
Szüntelenül rohan felénk,
Vad dühe ellen nincs menedék
Árnyék vágtat
Vonszolva a kicsavart fákat
Ha ideér,
Nincs, ami megvéd

Árnyék vágtat
Egyre erősebb minden széllökés
Feltámad
Esik az eső, mint ezernyi tőrdöfés

Fedezékbe! Vihar közeleg!
Elszaggat minden kötelet
Végítélet ádáz cseppjei
Hullanak, akár könnyek ezrei

Ez a vég csak egy új kezdet
Nem szabhatsz gátat az életnek
Itt az idő, hogy a régi vesszen
Lerombol, csak hogy építhessen
Megtörtént már, hogy az élet
Pillanatok alatt semmivé lett
Árnyék vágtat
Felfalva a szomorú tájat
Ha ideér,
A csoda sem elég

Árnyék vágtat
Egyre sötétebb minden pillanat

Feltámad,

Hogy sírhelyünkre leljünk a víz alatt
Testünk az iszapban ragadt
Már levegőnk sem maradt
Lényünk az égbe kiált
Velünk süllyed az egész világ

Mikor fölöttünk az ég meghasad,
Lábnyomunk sem marad
Tárt karokkal a mélység fogad
Lezárva sorsokat

Árnyék vágtat
Egyre erősebb minden széllökés
Feltámad
Esik az eső, mint ezernyi tőrdöfés

Árnyék vágtat
Egyre sötétebb minden pillanat
Feltámad,
Hogy sírhelyünkre leljünk a víz alatt

Ez a vég csak egy új kezdet
Nem szabhatsz gátat az életnek
Ami holtan ér talajt
Egy napon újra kihajt