Pennhurst - Üres báb

Önként vállalt vakság lehet a boldogságunk titka

Nézz a napba, hagyd, hogy a fény
Örök sötétséget hozzon magával
Mondd el, hogy tetszik a lény,
Amivé lettél, milyen úszni az árral?

Önként vállalt vakság lehet
A boldogságunk titka
A szenvedés, ami megvezet,
Hidd csak azt, hogy a lelked tiszta

Ha meg is ölték az összes álmod,
Üres bábként élhetsz tovább
Szemek nélkül úgy sem látod
A keserű feloldozást

Körülötted minden látszat
Ezernyi hamis gondolat
Álarcot visel a bánat,
Nem is lehetne boldogabb

Ha le is törték mindkét szárnyad,
Te sose ostorozd magad
Mielőbb boríts rá fátylat,
Hisz a tövis örökre ott marad

Üres bábként élhetsz tovább
Állhatsz itt meggyötörten,
Elátkozva nyomorult sorsod
Gyökeret verve a földbe,
Azt hazudva, hogy nem a te gondod

Kínodban az élő bőrbe
Jeleket véshetsz, hátha megvéd
Kiálthatsz bármit a ködbe,
Talán elillan a fájó emlék

Ha meg is ölték az összes álmod,
Üres bábként élhetsz tovább
Szemek nélkül úgy sem látod
A keserű feloldozást

Ha le is törték mindkét szárnyad,
Te sose ostorozd magad
Mielőbb boríts rá fátylat,
Hisz a tövis örökre ott marad