Kárpátia - Csűrdöngölő

Köröm pörköltöm fölött,
Szőrös bögöly röpködött.
S csőrös, csökött bőrtömlőből, gyöngyöző sört hörpölök.
Gödrös, rögös földön jövök,
Ökrök mögött zötykölődök,
Csörög-pörög ködmönöm,
Hömpölygő ködből szököm.
Csörög! Pörög!
Pörög! Csörög!

Huncut bús kuruc múltunk,
Szúrtunk, zúztunk, durvultunk,
S tudtuk, Urunk, csúful bukunk, húrunk rútul túlhúztuk.
Csúsztunk-bújtunk, húsunk nyúztuk,
Dúltunk-fúltunk, untuk jussunk,
Úgy hullunk, úgy pusztulunk,
Zúgjuk-búgjuk, búcsúzunk.
Zúgjuk! Búgjuk!
Búgjuk! Zúgjuk!

Sűrűn ülünk, csücsülünk,
S tűrjük bükk rügy tűz füstünk,
Szürkül gyűrt, szűk ürüszűrünk, s üstünk fűtjük, csülkünk sül.
Ütünk, küzdünk, s bűnünk gyűjtjük,
Ürügyünkül dühünk hűtjük,
Bűzünk űzzük, fütyülünk,
Gyűrjük-csűrjük, hülyülünk.
Gyűrjük! Csűrjük!
Csűrjük! Gyűrjük!

Szép Pékné gyékény székén,
Kévét csévél két térdén,
És én vén révészként nézném éj fényénél szépségét.
Rétszélén él békés fészkén, ,
Fél pénzt kér két kékrécéért,
S Récém félénk gégéjén,
Fémkés rést vés télvégén.
Fémkés! Rést vés!
Rést vés! Fémkés!

Csákvár lármás vásárán,
Mátkám vár rám sátránál,
Szálkás brácsán csárdást játsszák nádszál lánykák táncánál.
Sáfrányt, zsályát, zsákszám vágják,
Száz bárány lábszárát rántják,
S máglyák sárgás lángjánál,
Kályhák rácsán fácánszárny.
Máglyák! Lángján!
Lángmáglyáknál!