Lotfi Begi - Menedék (ft. Burai)

Nem is olyan rég még álmomban jártál
Éreztem a fényt, hogy mindenemen átjár
Miért üldöz a múlt?
Azt hittem, te megérted, miért fáj

Úgy volt, majdnem feladom
Azt hittem, zsákutcában ragadok
De sorsunkban a végzetet csak veled akarom
A közös út lesz a végső menedék

Vajon óvnád-e a lelkem, ha látnád, hogy fáj
S a szívemnek otthont adnál?
Mert én meghalnék érted
De nem érted, csak te maradtál

Átjárja minden porcikám az új remény
Nincs más, te meg én
Nincs más, te meg én
Átjárja minden porcikám az új remény

Most minden már más
Többé már nem teher az élet
Lassacskán összeállt a képlet
Te meg én egyenlő boldogság

Így megmentettél, s pont úgy kellettél
Mint gyöngyfüzér a kézben
Veled együtt földre szállt az éden
Óvlak hát, míg élek

Vajon óvnád-e a lelkem, ha látnád, hogy fáj
S a szívemnek otthont adnál?
Mert én meghalnék érted
De nem érted, csak te maradtál

Átjárja minden porcikám az új remény
Nincs más, te meg én
Nincs más, te meg én
Átjárja minden porcikám az új remény

Volt, hogy lentről a mélyből fel az égig szálltam
Boldogtalanul csak árnyak közt jártam
Tudtam, valahol rám vársz
Majd eljössz hozzám

Tudd meg, mindenem a tiéd
Most már szebbnek látom a mesénk
Átjárja minden porcikám az új remény
Nincs más, te meg én

Átjárja minden porcikám az új remény
Nincs más, te meg én
Átjárja minden porcikám az új remény
Nincs más, te meg én