Voga-Turnovszky - Vegetatív lány

Te, ki csendben ülsz a sorban,
s ha szólnak, a kezed felemeled,
Eszmék szállnak a fejedben, az Ovidont félrenyeled.
Aláírsz egy táviratot, a púdert elkened,
Népek sorsába szólsz bele, míg a körmöd festegeted.

Darling! Te vegetatív lány,
A szívemben épphogy csak elférsz.
Darling! Te vegetatív lány,
Egy zacskó cukrot érsz…

Az előadó most iszik egy kortyot,
és rögtön a tárgyra tér.
Te meg nézed a kezét,
hogy van-e rajta gyűrű, s a szeme milyen kék.
Az előadó most a harcról szól,
hol hőssé válni kell!
Te meg találgatod, hogy mi ez az illat,
Old Spice, vagy Channel?

Darling! Te vegetatív lány,
A szívemben épphogy csak elférsz.
Darling! Te vegetatív lány,
Egy zacskó cukrot érsz…

A hozzászóló a múltról beszél, a szeme fátyolos.
Te meg megsértődsz, mert messze a kóla, felállni tilos.

Az ütemes tapssal együtt tapsol, száradjon a lakk,
Pedig jó lenne most a sajtos rúdból két-három falat.

Darling! Te vegetatív lány,
A szívemben épphogy csak elférsz.
Darling! Te vegetatív lány,
Egy zacskó cukrot érsz…

Az előadó most elakad egy percre,
mélyen a szemedbe néz.
Megborul a hormon háztartása,
szökik a józan ész.
Az előadó most szavakat keres, de egész mást talál,
Az üres csészében elkopott már a kis kávéskanál.

Darling! Te vegetatív lány,
A szívemben épphogy csak elférsz.
Darling! Te vegetatív lány,
Egy zacskó cukrot érsz…

Négyszemközt az előadóval új témát találsz,
Hogy felérd az eszmét, mezítláb a cipőjére állsz.
Az előadó most kipirul egy kicsit, és nem is túl komor,
Ritmust vált, az asztalon bólint egy szobor.

Darling! Te vegetatív lány,
A szívemben épphogy csak elférsz.
Darling! Te vegetatív lány,
Egy zacskó cukrot érsz…

Darling! Te vegetatív lány,
A szívemben épphogy csak elférsz.
Darling! Te vegetatív lány,
Egy zacskó cukrot érsz…

Darling! Te vegetatív lány,
A szívemben épphogy csak elférsz.
Darling! Te vegetatív lány,
Egy zacskó cukrot érsz…

Darling! Te vegetatív lány,
A szívemben épphogy csak elférsz.
Darling! Te vegetatív lány,
Egy zacskó cukrot érsz…

„…cukorkát, mogyorót tessék…”