TwoCross - Árnyalat

Ref:
Egyszer már virágba borult az éjszaka,
Elhervadt rózsa közt, lelkemnek nincs szava.
Hiába vártalak, többet már nem jöttél el,
És a szívemben nem maradt többé már hely.

Verze1
Atyám vétkeztem, engedje meggyónom,
a legnagyobb vétkem, hogy minden jelentéktelen dolgot túlaggódom.
A könnyeim akár az eső az ablaküvegen pontosan úgy csordogálnak,
az emberek azért, hogy belém szúrjanak már esküszöm azt érzem sorban állnak. ÁHH..
Kurvára kimerültem, és nem tudom mit kéne tennem,
talán nem kéne sok faszságot indokolatlanul mindig a szívemre vennem.
De én csak merengek maga elé, dühít és hergel a felismerés,
hogy önmagam adom de mégis azt érzem hogy másoknak valahogy ez is kevés…

Ref:
Egyszer már virágba borult az éjszaka,
Elhervadt rózsa közt, lelkemnek nincs szava.
Hiába vártalak, többet már nem jöttél el,
És a szívemben nem maradt többé már hely.

Verze2
Gyertek démonok van még bennem,
verekedjünk 1V1-ben,
azt hittétek hogy elvéreztem,
de tetőtől talpig rég felvérteztem.
Kereshettek fogást még rajtam,
le hagylak titeket a rajtban,
akkora balfaszok vagytok, a hatalmatoknál is háromszor nagyobb a farkam.
Színes világban szürke emberek,
fekete lelkemben, ropogó fegyverek,
hazugsághálókban boldog perceket.
VÉGLEG ELMEGYEK!

Ref:
Egyszer már virágba borult az éjszaka,
Elhervadt rózsa közt, lelkemnek nincs szava.
Hiába vártalak, többet már nem jöttél el,
És a szívemben nem maradt többé már hely.