Emil.Rulez! - Éva Dala

Annyiszor hívtak, előre állni, míg elbújtam hátul, lehettem bárki.
Most elöl a sok fény, úgy elvakít, nem tudom miért állok itt.
Innen már látom, a színpad szélét.
Innen már láthatják, a szemeim színét.
Csak még egy lépés, aztán nincs több deszka már, csak felfelé léphet, ki legelöl áll.
Nincsen hátra, nincs előre, csak felfelé van, fel a fénybe.
Addig míg a hangok szállnak, míg az égbolt szép határt szab,
És a dalnak nincsen vége, körbeér az elejére.
Visszarepít engem is, már körbevesz és magába zár.

Látom magamban a régi kislányt, ki álmában százszor pontosan itt állt.
A lámpák látták, hogy ő csak a fénybe néz, még csuklik a hang és remeg a kéz.

Annyiszor hívtak, előre állni, most itt állok végre, lehetek bárki.
Csak még egy lépés, aztán nincs több deszka már, csak felfelé léphet, ki legelöl áll.
Nincsen hátra, nincs előre, csak felfelé van, fel a fénybe.
Addig míg a hangok szállnak, míg az égbolt szép határt szab,
És a dalnak nincsen vége, körbeér az elejére,
Visszarepít engem is, már körbevesz és magába zár.
Visszarepít engem is, már körbevesz és magába zár.