Fiúk - Boldog dalok, morbid viccek

Verse 1:
Valamiért jobban utállak utálni
Régóta szeretem Bukowskit
Mégis többet tudnék a Mónika Show-ból idézni
Ha találnál valami fontosat
Ne lepődj meg, ha több meló szeretni

Haza kell érni, kurva fáradtan
Kidőlni pár órát
Beleszeretni a lányokba
Szakítani, ha nem jó már
Néha mondj valami kedveset
Hátha változnak az emberek
Meg örüljön kicsit anyád is
Tudod, aki érted bárhol, bármit

Refrén:
Ha kellett, elengedtük ezt-azt
Meg összevesztünk párszor
Ez legalább annyi morbid vicc,
Mint boldog dal a bánatról

Nem elvagyunk?
Hát, dehogynem
Úgy szeretlek, hogy rohadj meg
Utoljára átölellek
Aztán menjünk a picsába!

Verse 2:
Valami elkap, és repeatbe hallgatod
Közben kikapcsolod a világot
Kitalálsz egy storyt hozzá
Hogy követhessék a versszakok
Ha sok helyen keresed, hogy ki vagy
Előbb-utóbb már sehol sem otthonos

Nem tanultál meg néptáncolni
Sosem volt tarisznyád
Hova tartozol akkor majd,
Ha nem batikolt pólóba jársz?
Az legalább nem az, hogy észbe kapsz
Mert Havasi koncertjegyet kutatsz
Kék Hilfiger kabátban
Egy bortúrán, valahol Villányban

Refrén:
Ha kellett, elengedtünk ezt-azt
Meg összevesztünk párszor
Ez legalább annyi morbid vicc
Mint boldog dal a bánatról

Nem elvagyunk?
Hát, dehogynem
Úgy szeretlek, hogy rohadj meg
Utoljára átölellek
Aztán menjünk a picsába!