Vincze Lilla - Engem többé ne várj

Engem többé ne várj
Az én időm lejárt
Bátrabb már nem leszek
Ez épp elég nekem

Látod, hiába hallgatok
Hiába, hogy ragyogsz
Ezúttal mégse tévedek
Higgadtan támadok

Átlátok rajtad, hiába
Elnézőbb mégsem vagyok
Túl sok volt eddig, hiába
Kérlelni úgysem fogok

Rég nem sejtem, hogy honnan jövünk
De én nem kértem, hogy jobbak legyünk

Mert az én időm lejárt
Nem bánok semmit se már
Engem többé ne várj
Ha az én időm lejárt

Beszélhetsz még soká
Engem nem lelkesít
Nem kell, hogy mentegesd
Már semmi nem segít

Szemléllek, és csak szédülök
Elüldözünk hamar
Igen, megtudjuk végre majd
Álcád mit is takar

Mert az én időm lejárt
Nem bánok semmit se már
Engem többé ne várj
Ha az én időm lejárt

Köszönj hát szépen el
A többi már nem érdekel
Nem bánok semmit se már
Ha az én időm lejárt

Semmim se reszket magában
Ha eltévedünk, ugyan
Bárhogy ragoznánk, hiába
Ma elszédülünk csakugyan

Rég nem sejtem, hogy honnan jövünk
De én nem kértem, hogy jobbak legyünk

Mert az én időm lejárt
Nem bánok semmit se már
Engem többé ne várj
Ha az én időm lejárt

Köszönj hát szépen el
A többi már nem érdekel
Nem bánok semmit se már
Ha az én időm lejárt

Engem többé ne várj
Ha az én időm lejárt

Végül mért ne lenne szép?
Mondd, miért ne lenne szép?
Nem bánok semmit se már
Ha az én időm lejárt