Gedeon Reflects - Lelkünkben járva

Mikor az Élet ázva-fázva
Kietlen úton lépked
Csendből szőtt nagykabátba
Beburkolózik szíved

Kapaszkodnál a reménybe
De szertefoszlott régen
S a magány, mint egy ragadozó
Nem tartható féken

Egy percre állj meg,
Kietlen erdőn jár az elméd
De a szellőt megérzed
S a fák susogják, hogy merre menj

Lelkünkben járva
Van, hogy eltévedünk
S a boldogsághoz
Nincsen ingyen jegyünk

Lelkünkben járva
Magunkra lelhetünk
És adunk, ha adni kell
De néha el is veszünk

Mikor az Élet épp úgy kísér
Mint régi jó barát
Ráeszmélsz, hogy földre hullt
Szívedről a nagykabát

Egy érzés súgja merre menj
De tisztán hallható
Még dzsungel, de célodhoz érve
Nem ront rád a ragadozó

Nem voltam én sosem látnok,
De mielőtt eltűnnél
Én tövisek közt is rád találok és
Mi kéne több ennél?

Lelkünkben járva,
Van, hogy eltévedünk
S a boldogsághoz
Nincsen ingyen jegyünk

Lelkünkben járva
Magunkra lelhetünk
És adunk, ha adni kell
De néha el is veszünk

Lelkünkben járva,
Van, hogy eltévedünk
S a boldogsághoz
Nincsen ingyen jegyünk

Lelkünkben járva
Erőt gyűjthetünk
Ahogy önmagunkat megtaláljuk
Egymásra ismerünk