Down For Whatever - Régi Éveink

Verse I.:
Kongó lépteid a régi utcák falán,
a kopott tereken senki nem vár rád.
Idegen vagy, a múltnak koldusa;
amit érzel, senki nem tudja…

Ha lehunyom a szemem, még mindig ugyanúgy látom:
gyerekek vagyunk újból, hiányzol barátom!
Felnőttünk, tudom, már nem hiszek a csodákban,
de úgy elvesznék veled valamelyik régi nyárban.

Verse II.:
Megfogadtuk, hogy mindig itt leszünk.
Azt mondtuk, hogy soha nem felejtjük
a közösen szőtt régi álmokat,
de hazugság volt, hogy minden így marad…

Megfakult a falakon az egykor színes festék.
A berepedt bitumenen a sok-sok régi emlék
mélyről tör fel, én meg hagyom, hogy átjárjon,
hogy annyi mindent veszni hagytunk ezeken az utcákon…

Bridge:
Felnőttünk, tudom jól, de hiányzol barátom…

Chorus:
Észrevétlen eltemettük azokat a régi éveket,
ahova néha mégis visszamennék,
de tudom, nem lehet,
mert az óra lassan körbejár,
és ami múlandó, az véget ér,
így nem jön vissza már….

C rész:
Hol van a hely, amit gyerekként álmodtunk meg?
Rég elveszett…
Csak egy betonba karcolt szó őrzi még a nevedet…

Hol van az éj, ami úgy volt, hogy örökké tart?
Félbeszakadt…
Szó bennragadt, mert nem vártuk meg a hajnalt…

Verse III.:
Emlékek törnek fel valahonnan mélyről,
egy szakadt pólós kisgyereknek gondtalan életéből.
A VHS-zaja ahogy a fülében serceg,
az idő megdermedt,
és csak toporogtak a percek.

A játszóterünk helyén már csak irodaházak állnak,
kitörölve a múltat, szobrot állítva a mának,
de anyámnak szavait most is hallom a fejemben,
sose rohanj, fiam, hagyd, hogy a szíved vezessen.

Breakdown:
Idegen lettem, a múltnak koldusa!
Amit érzek, senki nem tudja!
Miért?!