1. Ismerős Arcok - Nélküled 5:41 [2010] 
2. Kárpátia - Székely Himnusz 4:04 [2003]
3. Halász Judit - Apa ne menj el 3:19 [2011]
Molnár Tamás - P4R4N01D
| Előadó: | Molnár Tamás |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Molnár Tamás |
|---|---|
|
Molnár Tamás |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Megtekintve: Ma 22, összesen 22 alkalommal
Beküldő
Dalszöveg
Soha nem tudtam megállni
Úton vagyok otthon
Ez kényszerbetegség lett nálam
Ami átrángat a poklon
Már a műholdakról látni
Ahogy túladagolok mindent
Ez vagyok én, amíg nem török össze
Nem nyugszom meg itt bent
Közben elfelejtek élni
Annyit bolyongok a mélyben
Már terapeutákkal kötözöm az ágyhoz
A paranoid énem
Közben mindenki más felnőtt
Én meg így maradtam
És amilyen az éjjel, ugyanolyan érzést
Keresek a napban
Paranoid
Paranoid
Paranoid
Hittem az öltönyösöknek
Ha láttam égni a házat
Aláírtam a végrendeletem is
Ha kikövetelte a látszat
Hogy mindenki lássa ezt a magasan
A város felett szálló kirakatot
És nem változom, ma is ugyanúgy
Magamat baszom át, csak nincs piaszagom
Közben elfelejtek élni
Annyit bolyongok a mélyben
Már terapeutákkal kötözöm az ágyhoz
A paranoid énem
Közben mindenki más felnőtt
Én meg így maradtam
És amilyen az éjjel, ugyanolyan érzést
Keresek a napban
Paranoid
Paranoid
Paranoid
Bennem vágtató vadlovak
Félig felszakadt varratok
Most is hallom a hangokat
Hogy rég nem itt kéne tartanom
Közben elfelejtek élni
Annyit bolyongok a mélyben
Már terapeutákkal kötözöm az ágyhoz
A paranoid énem
Közben mindenki más felnőtt
Én meg így maradtam
És amilyen az éjjel, ugyanolyan érzést
Keresek a napban
Paranoid
Paranoid
Úton vagyok otthon
Ez kényszerbetegség lett nálam
Ami átrángat a poklon
Már a műholdakról látni
Ahogy túladagolok mindent
Ez vagyok én, amíg nem török össze
Nem nyugszom meg itt bent
Közben elfelejtek élni
Annyit bolyongok a mélyben
Már terapeutákkal kötözöm az ágyhoz
A paranoid énem
Közben mindenki más felnőtt
Én meg így maradtam
És amilyen az éjjel, ugyanolyan érzést
Keresek a napban
Paranoid
Paranoid
Paranoid
Hittem az öltönyösöknek
Ha láttam égni a házat
Aláírtam a végrendeletem is
Ha kikövetelte a látszat
Hogy mindenki lássa ezt a magasan
A város felett szálló kirakatot
És nem változom, ma is ugyanúgy
Magamat baszom át, csak nincs piaszagom
Közben elfelejtek élni
Annyit bolyongok a mélyben
Már terapeutákkal kötözöm az ágyhoz
A paranoid énem
Közben mindenki más felnőtt
Én meg így maradtam
És amilyen az éjjel, ugyanolyan érzést
Keresek a napban
Paranoid
Paranoid
Paranoid
Bennem vágtató vadlovak
Félig felszakadt varratok
Most is hallom a hangokat
Hogy rég nem itt kéne tartanom
Közben elfelejtek élni
Annyit bolyongok a mélyben
Már terapeutákkal kötözöm az ágyhoz
A paranoid énem
Közben mindenki más felnőtt
Én meg így maradtam
És amilyen az éjjel, ugyanolyan érzést
Keresek a napban
Paranoid
Paranoid
Zeneszöveg hozzászólások
Még egy hozzászólás sincs, tökéletes alkalom, hogy írj valamit!