Tibbah - Forradalom (közr. Bankos, Norba, Kool Kasko)

/Norba/
Itt az idő, fel a fejekkel,
Meg a kezekkel, az éhes fülekkel,
Koszosabb rímekkel, tömöm ha kell,
Mosatlan gyümölcsökkel, tele a tál,
Végre itt van, amit akartál,
Finom, de steril, ha beleharaptál,
Tudod, mi a dörgés, egy újabb lövés,
Mennék utamra, sok a kereszteződés,
A magamfajta nem kertel, nem kertel,
Te mit kezdesz az élettel, az élettel,
Ha folyton visszahúznak, nem éred el a célt,
Úgyhogy tedd magadért, magadért
Az irigy kutyák csak ugatnak, ugatnak
Mindegy, hogy keletnek vagy nyugatnak, nyugatnak
Később meg pitiznek az uraknak, az uraknak
Csak a saját farkuk után futhatnak, futhatnak
Pattognak a szavak, mint a popcorn,
Diadalittasan a mikrofonokon,
Ne foglalkozz a feleslegessel,
Inkább Tibbahval meg Bankáoessel,
Miért nem ülsz le, ha tudod, hogy elesel,
Hogy lőtávon belül mi a faszt keresel,
A fejeden a kurva célkereszttel,
A bűnöző ütem élve temet el.

/Bankos/
Kitört a vihar, bízz abban, ami megtetszett,
Itt a cd, a tape, a demok célba értek,
Én nem tudom, hogy érzed, de ez itt már rég nem teszt,
Itt a hungarorap, engem megmérgeztek,
Teli a hungaroring, ha kell elmondom megint,
Itt a Norba, itt a Bankos, még mindig szokás szerint,
Itt a Balkán Hollywood, elnyel az országút,
Egy-két pohár kívánság, és máris teli a pult,
Ahol minden valóra válik, itt a fekete majális,
Elmúlt a templomok oltalma, és akárhogy is,
Végső soron túlfeszül a húr, és megmondta Azúr,
Hogy a krú még visszatér, és majd újra begyújt,
Lángra kap az élet a szögesdróton túl,
Turkálom bennem a tegnapot boldogtalanul,
Rád maradt a vakszerencse, a szándék, az akarat,
A rossz szomszédok, az évek, amik félbemaradtak,
Egykedvűen tántorgunk, próbálunk hozzá jó képet vágni,
És végre, nézd, de eltelik az élet,
Mióta kinn vagyunk, vagytok, vannak az utcán,
Pattognak, pörögnek, kattognak a kasszák,
Ébrednek a városok, a medencét teleengedik,
Nyugodtan dőlj vissza, a territóriumot bekerítik,
Új korszakot írunk, adj bele mindent, amit bírtok,
Ez már nem szovjet, főleg még nem amerikai bírtok,
Már nem elég beöltözve jópofa neveket választani,
Embereket, akiket egy hét múlva meg fogtak bánni,
Fogalmatok sincs, a fejem fogom, fenem a fogam,
Ne lépjél az asztalhoz, ahol minden hely foglalt,
Bár zuhanás közben még szép, minden rendben,
Majd csak a földetérés lesz az, ami megismételhetetlen.

/Tibbah/
Forranak a korongok, már mozognak az arcok,
A föld alatt és a föld felett egyaránt csak harcok,
A hip-hopra pillantok, és látom a sok harcot,
Terepszínű lobogóknak, na meg mélyre ásott árkok,
MC-k egymás ellen csak divatból harcoltok,
Nem hinném, hogy meg lenne rá kurva nyomós okotok,
Látjátok a felhőket, a felgyülemlett haragot,
Ti ezt nem akarhatjátok, a rapet bombázzátok,
A fületeket bezárjátok, a jót kint hagyjátok,
A rosszat meg beengeditek, hát mi a faszt vártok,
Nem látjátok az utat, amit az elődötök vágott,
Csak követni kell a nyomokat, aztán a fényt majd meglátod,
Nem szégyen, ha nem tudtok, hát ezért vannak a tanárok,
Szóljatok, ha elakadtatok, segítek túljutnotok,
A másikat nem kell majmolod, ez nem a te dolgod,
Edzél, hogy jobb legyél, aztán később majd bebizonyíthatod,
A körmöd rágod, közben meg a vivát bámulod,
Ne a tévéből tanulj öreg, ezzel nehezíted a dolgod,
Legyél az, ami belül vagy, ezt mindig vállalhatod,
Nem kell a másik kedvéért a pojácát játszanod,
Vágod, ezt nem vágni kell, hanem felfognod,
A rap nem egy klub, hová nagyon muszáj tartoznod,
Hogy a mikrofonba hazudj és pimaszul fintorogj,
Amit a forradalom felépített, azt hátulról lerombold.