Tibbah - Mi lesz itt? (közr. Hősök)

[Refrén]
Mondd, mi lesz itt, ha az ütemet elvesztik?
Mondd, mi lesz itt, ha a mikrofont széttépik?
Mondd, mi lesz itt, ha a szöveget nem értik?
Mondd, mi lesz itt, ha tudatlanok építik?

/Eckü/
Mikor felfogtam a képeket, mikor tudtam, miért cselekszek
Egy kultusz terjedt el, hatása a Tibbah lemeznek,
A mérföldkövek maradtak, míg az ígéretek múlottak
A nyugat fémjelezte demok táplálékot nyújtottak
Az újaknak, képzettséget, könnyebben kiderül,
Ha szívből adod önmagadat, talán egyszer sikerül.
Addig bízz a jövőben, a termelés nem csökken,
Részünkről megállás nincsen, tovább haladunk a ködben.

/Joeker/
Én is megjöttem, magammal hoztam valamit,
A szatyrom megtelt mindenféle retekkel, el a kezekkel!
Majd én adok, ha akarok, addig csak ülj és várj, mint egy jó fiú,
Ha fáj, nesze! Itt egy garas, kicsit bogaras, mikor a kakas a dombon landolt,
Kapirgált egy darabig, sivított, rikított, majd kifingott,
Így jársz te is, ha nem figyelsz, mondd, mit adsz tovább?
Egy levelet, egy képet, meg egy kopott, üres szobát,
Mondanád, hogy nem, én meg hinnék neked,
Azután önerőből rombolnád a pilléreket,
Ígéretet ne fogadj, följön a fejeden a rántotta,
Ha már a jóisten unalmában rád tojta!

/Mentha/
Talán egyszer minden másképpen történik,
Megtörve nézik, ahogy a seb bevérzik,
Érzik a fájdalmat, keresik a hibákat.
Én kerülöm a vitákat, te mormolod az imákat,
Bizalmat hintesz, hűtlent megbüntetsz,
Szabályokat szüntetsz, a melegbe fűtesz,
Ha eldobtál, visszahívsz, majd megint elküldesz
Yo, majd megint elküldesz!

/Brash/
Amikor elfelejteném az egészet, feldobnám az érmét,
Húznék egy új lapot, előbb megjelölném a szélét,
És megnézném a végét az útnak, amin járok.
Megnézném jól, mi az, amit magam után hagyok,
Nincsen fény, csak sötétség, az árnyék előbb jár,
A gyűlölet jól esik, a szeretet már fáj.
Másképp kéne látni, másképp kéne tudni,
Lehet nem kéne átgondolni, csak menni, nem fékezni
Újra feltöltöm magam, újra egy jól eső érzés,
Gyógyulás vagy vérzés, a válaszom a kérdés,
Megforgatott szavak, megbénított elmék,
Az illúzió, a valóság, a jövőkép, az emlék.

[Refrén]

/Tibbah/
Csak rakják, eközben hátulról bontják,
Nem látják, sötétben keresik a fáklyát,
Kutatják az útját, a szájukat tátják,
De mégsem lelik sehol a hip-hopnak útját,
Azt fújják, aki már letette style-ját,
Nem bírják, hogy őt már többen imádják,
Még várják fentről a közös harmóniát,
Csak nem tesznek semmit, mert a munkát utálják.
Rágják másnak a diszkográfiáját,
Mert tudják, hogy nem érik el annak soha fokát,
Keresik az okát, hogy feltúrják a mókát,
Az ország színvonalát ők, akik rontják,
Nem mondják, hogy irigységben keressük az okát,
Okádják magukból a kifogások sorát,
Keresik másokban maguk utódját,
És beléjük fojtják a világ minden gondját.

[Refrén]

/Brash/
Pörköl a nap melege, vágyom a hidegre,
Lassan jár az óra, talán jobb lenne, ha sietne,
Néma sikoltás, még nincs vége a menetnek.
Elveszett respektek egyszer talán meglesznek,
Felszólalást kérek, meghúznám a ravaszt,
Egy szép napon ezt is megértem, nem csak amazt.
Hallgasd a Broavazt, figyeld az új promót,
Tibbah ismét megrázta magát, hozza az új szólót.

/Mentha/
Ez egy határtalan történet, a kezdettől induló merénylet,
Képez töretlen képet a csendélet.
Megvesznek, eladnak, szeretnek, utálnak
Kérnek, akarnak, ugatnak, ujjal mutogatnak
Mikor a nap fénye ápol, ha jön a hideg zápor,
Mindenki bátor, eltántorít a szerelemtől ámor.
Ha az angyalok sírnak, a papok írnak, a kódex nyitva,
Aki a történelmet írta, az egyik mösziő, Tibbah
Kinek zenéjén felnőttem, a generátort töltöttem,
Szavakkal flörtöltem, indulhat a szógruppen.
Itt van Győr, nem gyér, már régóta mesél
A rap nekik sokat ér, mindenki ebből kér.

/Joeker/
Az érték semmi, nem is lesz szerintem soha,
Mivel közröhej tárgyát képező tényezőkből
Gyártják le a terméket, kifosztott elméknek virágzó tavasza,
Az MC-k témája, egyik legszivenszúrobbb panasza.
Cinkelt a kocka, vigyázz, feléd gurul,
Tanulj újat, hogy ha meghallom, ne mondhassam, hogy szar,
Talán egyszer nem filózok már, ilyenen csak nevetek,
Mert kicsiny országunkban igen szűkösek a keretek.

/Eckü/
Felfogás, e téren komolyodás kéne,
Ez többet érne, mint egy ritka állat prémje
Manőverről a rímekkel, nem lesz ingyen
Itt a Broavaz meg a Mecca, hejj, a győztes visz mindent.
Többes szám első személy, igen, mi
Itt a célravezető szenátus, szemed felénk,
Árgus tekintet, leintett futam, mégis gyorsulunk,
Évről évre egyre nagyobb sansszal indulunk.
Hont foglalunk, kell a teljes lefedettség,
Alapvető képesség, a tehetség birtokában
Állunk fel a távlatokért, semmi merevedésgátló
Na, hát jó, tanuld meg, csákó!

[Refrén]