Moho Sapiens - Tiszteletlen dal

Történt a Balatonon
Egy fülledt nyári alkonyon
A parton egy senorita hozzám lépett
Már túl a harminchaton, de negyvenen innen, gondolom
Végigmért alaposan, és szemembe nézett
Rámnevetett pajkosan és lökte a szöveget hangosan
Csak mosolyogtam, mert spanyolul
Egy szót sem értek
Az aranylánc és karkötő
Csak kilóban volt mérhető
Az anyám lehetne gondoltam, mégis tetszett
S a liftben a senorita
Olyat akart, amit én soha
A pihe-puha ágyon kívül
Még meg nem tettem
De nagy volt a csáberő
Bár nem volt tini, de bombanő
S két emelet között a fejem elvesztettem
Pezsgő, homár, gyertyaláng
S vacsora közben megkívánt
Fülledt volt az éjszaka
Így lezuhanyoztam
A lakosztály príma volt
Egy medvebőrön átkarolt
S egy új figurát oktatott
Nagyon lágyan

Őrült volt a nő, de kenyérre kenhető
S mikor mindent megkapott kinyitottam az ablakot
Kintről szólt a dzsessz, valaki énekelt
Egy tiszteletlen dalt, fülemben sokáig megmaradt

S eljött a pirkadat felöltöztem egy perc alatt
S lábujjhegyen távoztam, hogy fel ne keltsem
Olyan kihalt volt az étterem s az utca is még néptelen
De valaki megrázott hirtelen s így felébredtem

S közben szólt a dal ez a tiszteletlen dal
De ne vedd túl komolyan
Nem igaz, csak úgy álmodtam
Szeretek játszani, kicsit másnak látszani
Bár nem túl nagy sztori, jól esett most füllenteni
Ennyi volt a dal, ez a tiszteletlen dal
De ne vedd túl komolyan
Nem igaz csak úgy álmodtam
Szeretek játszani, kicsit másnak látszani
Bár nem túl nagy sztori, jól esett most füllenteni