laurie. - Kontakthiba

Hűvös ez a nap, bentről látom,
hogy az ősz dohányzik az ablak alatt
olajfestményként sárgul a táj,
vaskapun ülnek a bronzmadarak
garzon erkélyek, utcazenészek, Pest eltakar, ha úgy akarom
és mostanában úgy akarom

Hol jársz amikor nem nálam vagy?
Mire vágysz amikor nem lát más?
Hova tűnsz amikor ránknyit a hajnal?
Van-e úgy, hogy te is gondolsz rám?

nagy ez a város most kettőnknek,
a zsémbes fák ma mellénk dőlnek és
hagyják, hagyják,
hogy kérdezzelek

a buszban, a gangon, a sarkon, a téren
a sörben, a borban, a régi zenékben
a füstben, a koszban, a jóban, a rosszban én
téged látlak, mindegy hol vagy

fakó plakát vagyok neked,
feslett kabát a székeden
amit kapok értelmezem
és halkan kérdezgetem, hogy

Hol jársz amikor nem nálam vagy?
Mire vágysz amikor nem lát más?
Hova tűnsz amikor ránknyit a hajnal?
Van-e úgy, hogy te is gondolsz rám?

nagy ez a város most kettőnknek,
a zsémbes fák ma mellénk dőlnek és
hagyják, hagyják,
hogy kérdezzelek

ne vedd tolakodásnak, faggatásnak,
diszkrét leszek és megfontoltabb
csak mostanában mindenhonnan
téged hallak, mindegy hol vagy

Hol jársz amikor nem nálam vagy?
Mire vágysz amikor nem lát más?
Hova tűnsz amikor ránknyit a hajnal?
Van-e úgy, hogy te is gondolsz rám?

nagy ez a város most kettőnknek,
a zsémbes fák ma mellénk dőlnek és
hagyják, hagyják,
hogy kérdezzelek...