Schneider Péter és a Franta Brabec - Kifeszített arcú asszonyok

Ötcolos kijelzőkbe temetve
ismeretlenül is veled szemezne
mindenki; ha férfi, ha nő,
ha férfi, a testedért, ha nő, mert ez a menő.
Szemed ibolyakékével megírt iratokkal
adod el a lelked,
de naprakészen lekövetett divatokkal
majd leteszed a terhet.

Ezek drága boltok, itt nem jár senki,
pedig így tud csak bárki is valaki lenni.

Ref.)
Nem zónáznak Pesttől Vácig
a kifeszített arcú asszonyok,
kocsival járnak a budai házig,
észre sem veszik, hogy ott vagyok.

Az összeálmodott lepedőkre
hazudják jókedvüket,
a címoldalról az epedőkre
öltik retusált nyelvüket.

Az éjszaka teljesít minden kívánságot,
de csak hajnalig ragyog a királyságod,
délután még fájó fejjel
kínoz a savanyú ízű reggel.
És ha belemerülsz a kádba
abban rózsaszín fürdősapkában,
amit Dubajban vettél mielőtt elnyelt a reptér,
vajon honnan jöttél és hová lettél?

Aztán elnyom újra az álom
és az évek szétgurulnak az ágyon.

Nem zónáznak Pesttől Vácig
a kifeszített arcú asszonyok,
kocsival járnak a budai házig,
észre sem veszik, hogy ott vagyok.

Összeálmodott lepedőkre
hazudják jókedvüket,
a címoldalról az epedőkre
öltik retusált nyelvüket.

Nem zónáznak Pesttől Vácig
a kifeszített arcú asszonyok,
kocsival járnak a budai házig,
és észre sem veszik, hogy ott vagyok.

Az összeálmodott lepedőkre
hazudják jókedvüket,
a címoldalról az epedőkre
öltik keserű nyelvüket.

Feszes arcú lány, nézz fel az égre:
kapuja szivárvány, sehol a vége.
Ha belemerülnénk azt játszanánk, hogy a felhő
egy mazsolás-csokis fánk, és a szellő
kakaót szitál ránk, mint havat a rétre.
Vagy ott lebeghetnénk a Duna vizén
egy olyan kerek gumi izén,
mosolyodról leszédülne a kollagén.