Vers - Ady Endre - Jégsaison

A Margit-fürdő jégpályája
- a korcsolyázók nagy örömére -
nemsokára megnyílik.

Elő, elő a »jégkirály«-lyal,
Halifax, Merkur, mind elő.
A te napod is feltűnt végre:
Merész jégember: »ringelő«!
Fel, fel a jégre! Ott az élet:
Repülni, mint egy gyors sirály
És taposni a női szívben,
Mint egy triumfáló király!

A pályán hangos lesz az élet,
Divatba jön e ritka sport,
Az ártatlan lányok szemébe
Hamis fiúk szórják a port.

A lányok nagyban »kultiválják«
A szolid, csendes elbukást,
Majd a bajusztól megriadva
A tárt karok elől futást.

Hány ifju szív gyullad majd lángra
Ott kinn a jégen csakhamar,
Hány oly viszony ujúl fel ismét,
Melyet kötöttek még tavaly!
Óh, hány szivet teszen boldoggá
Ez édes hely, e drága jég...
De hány kislány fogja siratni
A jégen összetört szivét.

Mert szép a jég, átszelni kéjes,
De olyan könnyü bukni rajt',
Óh, óva intek minden kislányt,
Hogy kerüljék el ezt a bajt.
Mert ott a jégen napvilágra
Jön minden titkon leplezett:
Ki van téve indiszkrét szemnek
Alsó és felső öltözet.

No, azért fel a »jégkirály«-lyal,
Édes leányok, jégre fel,
A jég, ha ti rajt' játszadoztok,
Olyan, mint ég, ha ünnepel.
Az elbukástól sem kell félni,
Ennyit a szem megérdemel,
Különben is, oly édes bukni,
Ha van kéz, amely felemel.