Vers - Ady Endre - Szilveszteri exlex-nóta

Ezernyolcszázkilencvennyolcnak
Megmondták már, hogy elmehet,
Távozásán nem nagyon sírnak,
Sőt örülnek az emberek.
Ő nem hozott nyugalmat, rendet,
De elvitte - mi volt - a csendet.
Exlex maradt árván utána,
Hogy ne legyen nyugodt az álma.
S az ember mit tehetne mást:
Iszik egy exlex áldomást.

Bohó, ki a halót siratja,
Bohóbb, ki a jövőbe hisz.
Mit az elvett, vissza nem adja,
Az is rossz volt, rossz lesz ez is.
Minek bíznónk, minek remélnénk.

Bánat nélkül meg úgyse élnénk.
Exlex az élet, nincs értelme,
Hogy célján töprengjen az elme.
Az ember mit tehetne mást:
Iszik egy exlex áldomást.

Szilveszterhez hátrább a gonddal,
Beállt az exlex állapot,
Jelszóvá lett, hogy nem adózunk
Sem pénzt, sem könnyet, bánatot.
Egy év elmult. Félrébb a bánat.
Legyen ma dolga a pohárnak.
Ma egy évnek terhét feledjük
S míg egy újét vállunkra vesszük,
Az ember mit tehetne mást:
Iszik egy exlex áldomást.

A cigány-nép ma az »Angolban«
Követendő példát mutat,
A beálló új esztendőnek
Egyengetik meg az utat.
Ők, akik mindig ex lex vannak,
Úgy örülnek az exlex napnak,
Poharukat szinültig öntik,
Az új esztendőt úgy köszöntik:
A szív lesz törvény, semmi más,
Éljen az exlex áldomás.