Jakab Csaba - Soha nem adnám

Vártam, én minden percben arra vágytam,
hogy a fél homály után majd rám talál,
feloldoz már a napsugár.

Szóltál, és éreztem, hogy minden jó már,
a szív is megnyugodhat így talán,
hisz van kívár , tünj el magány.

Soha nem adnám semmiért, mit halk szavad jelent,
egy pillanat vele tőbbet ér, mint az egész életem.
Nincs már szó arra, amit érzek,
hogyha átölel karód,
köszönöm neked, hogy végre boldog vagyok.

Nézlek, hogyan lehet ennyi arca a szépnek,
csak erről álmodoztam, hogy itt legyél,
enyém legyél, míg élek én.

Soha nem adnám semmiért, mit halk szavad jelent,
egy pillanat vele tőbbet ér, mint az egész életem.
Nincs már szó arra, amit érzek,
hogyha átölel karód,
köszönöm neked, hogy végre boldog vagyok.

A lélek csak érted kiált,
te voltál az, ki szívem régem várt,
és ha harcolni kell, megküzdök bárkivel,
tőlem senki nem szakíthat el.

Soha nem adnám semmiért, mit halk szavad jelent,
egy pillanat vele tőbbet ér, mint az egész életem.
Nincs már szó arra, amit érzek,
hogyha átölel karód,
köszönöm neked, hogy végre boldog vagyok.

Soha nem adnám semmiért, mit halk szavad jelent,
egy pillanat vele tőbbet ér, mint az egész életem.
Nincs már szó arra, amit érzek,
hogyha átölel karód,
köszönöm neked, hogy végre boldog vagyok.