Vers - Ady Endre - Cenzúra a vidéken

Egy dal, mit Jászon nem hallott még,
Egy dal, egy népdal cseng felém,
Ott született a délibábos
Szinkörnek megszentelt helyén,
Ott született - így mondták nékem -,
Habár nem így dalolták régen:
»Minek is van cenzúra a vidéken...«

De hagyjuk a magyar versformát,
Mert így mesélni nem szokás...
...Budapesten sok most a szennyes
S van a vidéken nagymosás.
Előbb Szeged veré a sulykot,
De el Nagyvárad sem marad
S aztán sulykolnak ékes sorban:
Debrecen, Kassa, Győr, Arad...

És szól kevélyen Beöthy László,
Amíg Porzsolttal összesúg:
»Kén' még trikó, vidéki Plátók,
De akkor fel és le is út!
Ráuntok még a szende 'rényre,
Mely domborítni nem szokott,
A kaviárt szeretnétek még,
De számotokra elfogyott!«

Így szóltak ők, de mit sem használ,
Nem bírt a bojkott sem velünk,
Mi az erényt, a 'rényt imádjuk
És klasszikus a kenyerünk.
Ha nem jámbus csorog le róla,
A színpad oly sötét, sivár,
Tragédiát, jámbust a népnek,
Hisz' a szinházba sírni jár!...

Óh, mert az Asszonyregiment-ek
Szemérmeseknek nem valók,
Nálunk pedig fő a szemérem
És jók vagyunk mi, tiszta-jók.
Restelljük, ha csinos leánykák
Nevetnek fenn a színpadon,
Mert hát a nő mindig: Elektra,
Ki rí nagyon, ki sír nagyon...

Az életben annyi öröm van
És pásztoróra rengeteg,
A színházban beszéljünk másról
- Jámbusban persze -, ha lehet.
Halljunk ott szép lovagregéket,
Miként eped a trubadur
Egy szál virágért. Azt ne tudjuk,
Hogy nem eped - egy másik úr...

*

Egy dal, mit Jászon nem hallott még,
Egy dal, egy népdal cseng felém.
Oly szép e dal, de szebb volt addig,
Míg más, de én sem ismerém.
E dal, miként már fent jeleztem,
Nem bízik ám a vidéki erényben.
És e dalnak a refrénje mi légyen? -
»Minek is van cenzúra a vidéken...«